Sebestyén Samu - Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIV. kötet (Budapest, 1932)

110 HU el jogi Döntvénytár. a vételárról kiállított váltókat nem rendezték, azonos hatálya van azzal, mintha a fizetés elmulasztása közvetlenül vele szemben történt volna. Az eladó alperes a tulajdonjog fenntartásából eredő jogait ezért annak ellenére gyakorolhatta, hogy a vételárat a váltók leszámítolása útján megkapta s a váltók a gépkocsi visszavétele idején még birtokában nem voltak. A szívességi váltóaláírás 104. kifogása harmadik személlyel szemben csak akkor érvényesíthető, ha az a váltót nem váltói úton szerezte meg. ^Kúria lg31 gzept> 1Q p vn 3261/1930. sz.) Indokok; Az anyagi jog szabályai értelmében a szívességi aláírás kifogását csak azzal szemben lehet felhozni, akivel az erre vonatkozó megállapodás létrejött, harmadik személlyel szemben pedig, ha ez a váltó birtokába váltói úton jutott, a kifogás még akkor sem érvényesíthető, ha az a váltó megszerzésekor tudott arról, hogy a kifogással élő a váltót az előzője iránti szívességből írta alá. Ellenben harmadik személlyel szemben is érvényesíthető a kifogás akkor, ha az a váltót nem váltói úton szerezte meg a kifogással élővel közvetlen viszonyban volt attól a személytől, aki iránt szívességből történt a váltó aláírása. A felperes az egyik váltó birtokába üres forgatmány útján, tehát váltói úton jutott. A másik váltó tekintetében kétségtelen, hogy a felperes maga írta be magát rend elvényesnek a kibocsátó által rendelvényes megjelölése nélkül átadott váltóba, márpedig a bírói gyakorlat értelmében az, aki az üresen kapott váltóba önmagát írja be rendelvényesnek, olyannak tekintendő, mint aki nem váltói úton jutott a váltó birtokába, tehát vele szemben felhozhatók mindazok a kifogások, amelyek az ellen volnának érvényesíthetők, akitől a váltót szerezte és e tekintetben a fennforgó esetben nem tesz különbséget az, hogy a felperes önhatalmúlag vagy a kibocsátó által állítólag adott meghatalmazás alapján írta-e be magát rendelvény esnek, mert nincs határozott utalás a perben arra, hogy a kibocsátó olyan értelmű meghatalmazást adott, hogy maga a felperes jelöltetett meg rendelvényesnek ; e nélkül pedig nem tekinthető a kibocsátó által kijelölt rendelvény esnek. A szívességi aláírása kifogása ezért erre a váltóra nézve alapos. = L. a Kúriának 1913. márc. 11-én kelt 471/1912. sz. határozatát is (Hj. Dtár. VII. 224.), amely szerint «aki a saját rendeletre szóló váltót, mint kibocsátó aláírva ezáltal önmagát tette rendelvényessé, nem váltói úton