Sebestyén Samu - Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIV. kötet (Budapest, 1932)

100 Hitel jogi Döntvénytár. sága szenvedne sérelmet, ha ily személyes természetű okok miatt, melyek fennforgásáról harmadik személyek csak esetleg szereznek tudomást, a megkötött ügyletek érvényteleneknek volnának tekinthetők. Ugyancsak ennek az értelmezésnek szolgál támogatására az, hogy a K. T. javaslatának tárgyalására egybehívott értekezlet a tervezet tárgyalása során a 273. §-al (későbbi 263. §) kapcsolatban azt a megjegyzést foglalta jegyzőkönyvbe, hogy a szabályt elvben elfogadja ugyan, de a tervezet eredeti szövegében foglalt «kereskedést nem folytathat)) kifejezés helyett, mint szabatosabbat, «kereskedelmi ügyletekkel nem foglalkozhatik» kifejezést kívánja a szövegbe iktatni. Az értekezletnek ezzel a kijelentésével is nyilván az jut ugyanis kifejezésre, hogy a tervezett jogszabály nem a kereskedelmi üzlet folytathatásának iparrendészeti feltételeivel szemben akart kivételt felállítani, hanem az egyes ügylet megkötésének a szerződő fél személyében fennálló akadályát kívánta az ügylet érvényessége útjából elhárítani. Mindezekből azonban az is következik, hogy nem tulajdonítható a K. T. 263. §-ának oly értelem, de nem is tehető fel a törvénynek oly célzata, hogy csak azért, mert egyébként valamely ügylet kereskedelmi ügylet gyanánt bírálandó el, érvényesnek kell tekinteni még akkor is, ha annak megkötése elé valamely jogszabály oly korlátot állít, mely az ügyletben résztvevő felek személyére való tekintet nélkül áll fenn, vagyis általában mindenkire nézve irányadó tárgyi okokból ered és amely korlát áthágását a törvény tiltja és büntetéssel sújtja. Ezekre való tekintettel, minthogy a fennforgó esetben a közvetítési jutalék követelésének alapjául megjelölt kölcsönügylet létesítése idején a felperesnek az 1922 : XII. tc. 34. §-a ellenére pénzkölcsönt közvetítő ügynökség gyakorlására hatósági engedélye nem volt, az ilymódon gyakorolt iparszerű kölcsönközvetítés pedig a felhívott törvény 127. §-ának 1. pontja szerint bűncselekmény, az ekként felállított tilalom megszegésével véghezvitt közvetítésből a felperes díjat akkor sem követelhet, ha egyébként követelésének többi feltételei fenn is állanának. Nem hivatkozhatik ezekkel szemben a felperes jogszerűen arra sem, hogy az 1922 : XII. tc. életbelépte előtt banküzletekkel való foglalkozásra iparigazolványa volt, tehát régi jogosultsága folytán reá az 1922 : XII. tc. rendelkezései ki nem terjednek és a felülvizsgálati tárgyaláson jogi álláspontja támogatására előadott annak az érvelésnek, hogy pénzkölcsön iparszerű közvetítésére régi jogosultságát az 1922 : XII. tc. 30. §-ában foglalt szabály kifejezetten meg is engedi, jogszerű alapja nincs.