Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Hiteljogi Döntvénytár. 45 •a kölcsön az adósnál behajthatatlanná vált és az alperes a raktárjegyek bemutatásakor az ebben megjelölt árunak a felperes részére kiadását megtagadta. Az adós igen gyakran raktározott be az alperesnél árukat, ezekre pénzkölcsönöket vett fel másoktól az alperesnek adott olyan utasítással, hogy az árut az illető hitelezőnek adja ki, s rábeszélte az alperest, hogy a raktárjegyet bemutatóra állítsa ki. — A Kúria az alperes kárfelelősségét — eltérően a fellebbezési bíróság döntésétől — megállapítja a címbeli álláspont alapján' (Kúria 1930. jan. 31. P. IV. 3152/1929. sz.) Indokok : Ha való, hogy az alperes cég a felperes megtévesztésében vétkesen közrehatott azzal, hogy a raktárjegyet oly alakban állította ki, hogy az alperes a raktárjegyben megjelölt árut «a raktárjegy bármely bemutatójának kizárólagos rendelkezésére tartja», az alperes a felperesnek a tévedésből előállott kárát megtéríteni tartozik. Abból, hogy a felperes, aki bankár, minden személyi biztosíték vagy dologi fedezet nélkül a beraktározott árut nem helyettesítő raktárjegy, tehát dologi értékkel nem bíró puszta papír ellenében kölcsönt nyújtott, az élet felfogása szerint kétségtelenül megállapítható, hogy a felperes a kölcsönzés alkalmával a raktárjegy szövege által előidézett abban a tévedésben volt, hogy az árut az alperestől a raktárjegy bemutatása ellenében meg fogja kapni. Ebben a feltevésben őt csak megerősítette egyfelől az a körülmény; hogy a szóbanlevő raktárjegyet úgy az alperes, mint pedig L. Ernő aláírták, amiből joggal következtethetett arra, hogy a raktárjegy a fenti szöveggel mindkettőjük kölcsönös megegyezésével állíttatott ki, másrészt pedig az a további tény, hogy a szóbanforgó raktárjegyet az «E. bizományi vállalat)) cég, akitől L. Ernő eredetileg a kölcsönt fel akarta venni, hátiratával ellátta és ezzel kifejezésre juttatta, hogy a szóban forgó raktárjegy szövegének jogi hatását úgy ítélte meg, miként a felperes. H. Béla tanúnak a bűnügyi iratok közt fekvő vallomásában valóban van is arra adat, hogy a raktárjegy jogi hatásának tekintetében az azt hátirattal ellátó E. bizományi vállalat cég szintén tévedésben volt. Ami az alperesnek a felperes tévedésbe ejtésében való közrehatását illeti: idevonatkozólag maga az alperes adta elő 4. sorszámú előkészítő iratában, hogy mikor a felperes megbízottai a raktárjegy felmutatásával tőle az áru kiszolgáltatását kérték, ő a kereskedelmi törvény vonatkozó szabályaira utalással részletesen megmagyarázta nekik, hogy a raktárjegy az árut nem helyettesíti és ha bemutatóra szól is, a bemutatónak az áru kiszolgáltatásának követelésére jogot nem ád ; ezek szerint tehát az alperes eleve tisztában volt azzal, hogy a