Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Hiteljogi Döntvénytár. 43 elhallgatta a felperes előtt azt, hogy az általa régebben kiállított kezességi okiratot visszakapta, azt megsemmisítette, újabb kezesi okirat kiállítását pedig megtagadta. — A Kúria a címbeli álláspont szerint ezt a magatartást a jó-erkölcsökbe ütköző cselekménynek minősíti s felperes felülvizsgálati kérelmét elutasítja. — 2. Az alperesek kereseti váltóval kezességet vállaltak 350 millió korona megfizetésére azzal, hogy kötelezettségük csak akkor lép hatályba, ha a felperesnek sikkasztás miatt tett feljelentése következtében a vizsgálati fogságból azt, akiért a kezességet vállalta, szabadlábra helyezik és a büntetőügy megszüntetésével Vagy felmentésével befejeződik. A felperes a feljelentést visszavonta ugyan és a terheltet ennélfogva szabadlábra is helyezték, de az eljárás továbbfolyt ellene és ezt csak azért szüntették meg, mert a terhelt a f őtárgyalást megelőző napon az élettől megvált. — A Kúria a felperest felülvizsgálati kérelmével a címbeli álláspont kijelentése mellett elutasítja. 1. (Kúria 1930. febr. 4. P. IV. 2753/1929. sz.) Indokok : Vonatkozó indokainál fogva helyes egyrészt a fellebbezési bíróságnak az a jogi következtetése, hogy másodrendű alperesnek ez a magatartása az adott körülmények között a jóerkölcsökbe ütköző cselekménynek minősül; valamint helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja is, hogy oly esetben, midőn a kártérítési felelősség alapjául megjelölt cselekmény nem a tételes jog valamely kifejezett rendelkezésébe, hanem a jóerkölcsökbe ütközik, a kártérítési felelősség megállapításához nem elegendő az, hogy a szóbanforgó cselekmény általában vétkes legyen, hanem az is szükséges, hogy a cselekmény szándékosan a kár okozására irányuljon. Minthogy pedig a megállapított tényállás szerint a perben olyan adatok merültek fel, amelyből másodrendű alperes károkozási szándékára következtetés volna vonható : a fellebbezési bíróságnak az a jogi döntése, amely szerint másodrendű alperesnek — a fenti cselekményre — alapított kártérítési felelősségét megállapíthatónak nem találta, anyagi jogszabályt nem sért. 2. | (Kúria 1930. febr. 26. P. VII. 656/1929. sz.) Indokok : A fellebbezési bíróság helyes okfejtéssel jutott arra a megállapításra, hogy E. Sándornak s az alpereseknek a kötelezettségvállalással az volt a céljuk, hogy a büntető eljárásnak bűncselekmény hiányában leendő megszüntetése vagy felmentő ítélet által E. Sándor erkölcsileg rehabilitáltassék. Ezzel szemben a felperest terhelő kötelezettség nincs ugyan az E) alattiban megállapítva, de ez csak kétféle lehetett : a feljelentés' visszavonása vagy a sikkasztás tényálladéki elemeinek másféle módon való kizárása.