Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Hiteljogi Döntvénytár. 17 állott sem a részvénytársaság felügyelőbizottságának ellenőrzése, sem pedig azon magánjogi és a K. T. hetedik fejezetében szabályozott büntetőjogi felelősség alatt, amely a részvénytársaság ügyeit a törvény értelmében intéző igazgatóságot terheli. A részvényeseknek az a ténye, hogy a részvénytársaság ügyeinek intézését a szóbanforgó végrehajtóbizottságra bízta, nemcsak hogy a törvényben és az alapszabályokban alapot nem talál, hanem meghiusítja a nyilvános ellenőrzést, amelynek a részvénytársaságok a hitelezők és általában a köz érdekében alá vannak vetve, ennélfogva olyan jogellenes és vétkes cselekménynek minősül, amely a választásban" résztvevőket felelőssé teszi azért a kárért, amely a végrehajtóbizottság intézkedéséből merült fel; a választásban résztvevők ugyanis annálfogva, hogy jogellenes tényükkel tették lehetővé, hogy a végrehajtóbizottság a részvénytársaság ügyvitelében közreműködjön, az anyagi jog szerint a végrehajtóbizottságnak az ügyvitel körébe tartozó minden tényeért egyetemlegesen felelősek, éspedig arra való tekintet nélkül, hogy az ilykép törvény és alapszabályellenesen alakított végrehajtóbizottság ülésein egyik vagy másik részvényes részt nem vett. Azzal ugyanis, hogy a részvényesek az említett törvény és alapszabályellenes alakulatot életre keltették: törvénytelen alakulat netáni kártokozó cselekményeinek kockázatát is magukra vállalták. Téves tehát az V-rendű alperesnek az a felülvizsgálati érvelése, hogy a részvényeseknek a csendes felszámolás előkészítése végett végrehajtóbizottság alakítása iránt való intézkedése sem a törvénybe, sem az alapszabályokba nem ütközik, sőt a részvénytársaság érdekében kötelessége is volt. E mellett közömbös a fellebbezési bíróság által vizsgált az a kérdés, hogy a szóbanforgó végrehajtóbizottság mellett működött-e vagy működhetett-e a részvénytársaság igazgatósága, avagy a végrehajtóbizottság az igazgatóság hatáskörét egészen magához ragadta, mert ha a részvénytársaság ügyvitelében a végrehajtóbizottsággal párhuzamosan az igazgatóság netán működött is, az adott esetben nem a hatáskörök általános megosztása, hanem egyedül az döntő, hogy a felperes pénzének átvétele és rendeltetésétől eltérő célra felhasználása a végrehajtóbizottság határozatán alapult-e. B részben pedig tényként van megállapítva, hogy a kereseti összeget, amelyet a felperes postatakarékpénztár útján és 1925. évi június hó 19-én felvehetőleg azzal az előzetes megállapodással utalt át, hogy a részvénytársaság azt a H. S. vattagyárnak fogja továbbadni, a végrehajtóbizottság a vezérigazgató indítványára és az indítványban előadottak ténybeli valóságát nem vizsgálva, már június hó 18-án habár formálisan tiltakozott is. Hiteljogi Döntvénytár. XXII] 2