Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Hiteljogi Döntvénytár. 1 1 lekményeiért felelőssége csak akkor állapítható meg, ha a cég bármely okból feleló'ssé nem tehető és a károsodás a cégvezető törvénytelen cselekedetei következményei gyanánt jelentkezik. Azt a felperes sem állította, hogy VH-rendű alperes abból a 400 millió koronából, amelyet felperes a bankrészvénytársaságnál elhelyezett, bármit is kapott volna, vagyis hogy VH-rendű alperesnek a pénzelhelyezéséből valami anyagi haszna lett volna. Vll-rendű alperes azt állította, hogy ő a felperes részvénytársaság elnökével a bankrészvénytársaság vezérigazgatójának (a Vll-rendű alperes főnökének) utasítása alapján tárgyalt. A felperes tagadta ezt az állítást, a kir. törvényszéknek ezzel szemben az álláspontja az, hogy felperesnek ezt nem tagadni, hanem az alperesi állítás ellenkezőjét bizonyítani kellett volna, mert a vélelem a mellett szól, hogy a Vll-rendű alperes a vezérigazgató utasítása alapján tárgyalt annál inkább, mert a vélelem mellett szól Vll-rendű alperesnek a bankrészvénytársaságnál elfoglalt állása, különben valószínűtlennek tartja a kir. törvényszék, hogy Vll-rendű alperes utasítás nélkül tárgyalt volna a felperes részvénytársaság elnökével, mert Vll-rendű alperesnek különös érdeke nem volt a tekintetben, hogy ez a beűzetés megtörténjék, legfeljebb arról lehetett volna szó, hogy a Vll-rendű alperes a bankrészvénytársaság működésének idejét kívánja meghoszszabbítani, elfoglalt hivatali állása érdekében ; ha azonban igaz az, amit felperes állít, nevezetesen, hogy Vll-rendű alperes mindenről tudott, ami a bankrészvénytársaságnál történt, úgy Vll-rendű alperes is tudta azt, hogy a bankrészvénytársaság az összeomlás szélén áll és így állása fenntartását sem tudja elérni azzal, hogy a felperest a 400 millió korona befizetésére ráveszi. Nincs adat arra sem, hogy az utasításra eljárt Vll-rendű alperes tudta-e, hogy a vezérigazgató megszerezte-e vagy meg tudja-e szerezni a felperes részére a fedezetet. A kir. törvényszék tehát Vll-rendű alperesnek oly cselekményét, amely az utasításra eljárt Vll-rendű alperes kártérítési kötelezettségének megállapítására volna alkalmas, fel nem fe(Ítélőtábla 1928. dec. 22. P. VIII. 7406/1928. sz.) A kir. ítélőtábla : Az elsőbíróság végítéletét az I és V-rendű alperesekkel szemben s ugyancsak a Vll-rendű alperessel szemben helybenhagyja. Vll-rendű alperest illetően az elsőbíróság végítéletét megváltoztatja, ezzel az alperessel szemben felperest keresetével elutasítja. Indokok : Az elsőbíróság az igazgatóság hatáskörét magához ragadott és így az igazgatóság tagjaival azonosfelelősségű részvényeseknek felelősségét a nevezetteknek különösen azok-