Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Hiteljogi Döntvénytár. 5 sulatlanul zálogosíttattak el s ezért nem szolgáltathatók ki, a bank státusza további kb. 30,000 dollár n. é. kötvényt kitévő szabad letétet tüntet fel olyként, amelynek kiszolgáltatása nem lehetséges, mert az értékek jogellenesen máskép használtattak fel. Ez volt a bank helyzete, amikor a vidéki bankrészvénytársaság — felperes igazgatósági elnökével a fentebb említett bank vezérigazgatója tárgyalást kezdett olyan értelemben, hogy a bank, saját szavatossága mellett, üzletfeleinél el tudná helyezni ezek által szolgáltatandó váltók ellenében a vidéki bank diszponibilis pénzeit. Utóbbi igazgatósági elnöke, aki a fentemlített bank helyzetét nem ismerte, viszont annak vezérigazgatója által neki a bank üzletfeleként megnevezett cég vagyoni viszonyairól tudakozódott s azokról kedvező információt kapott, levelet intézett a bankhoz, amelyben közli, hogy a vidéki intézet a bank üzletfeleinek hajlandó rendelkezésre bocsátani ennek garanciája és a levélben még közelebbről megjelölt feltételek mellett három hónapra a kereseti összeget — 400 millió koronát — (ez meghaladta a vidéki bank alaptőkéjét) s kér levélbeli igazolást. Ezen levél vétele után a címzett bank eégvezetője — ebben a perben Vll-rendű alperes — telefonon közölte a levelet írt igazgatósági elnökkel, hogy a bank üzletfele a felperes feltételeit elfogadja, felperes megkapja a váltókat és garancia gyanánt a bank betétkönyvét is és hogy a bank még aznap küldi a felperes által kívántakat, felperes is küldje haladéktanul a pénzt. A felperes ennek következtében klíring útján a kereseti összeget a bank részére átutalta, úgyhogy utóbbi az összeggel harmadnap rendelkezhetett. Ezt a harmadnapot megelőző napon az ú. n. végrehajtóbizottság ismét ülést tartott és ezen a vezérigazgató előadta, hogy a többször említett részvényes hiteléből nem fedezett szabad letéteken felül még mintegy 1200 millió korona olyan szabad letét van, amely nincsen fedezve. Ezután a többször említett részvényes delegáltja említette, hogy arról értesült, hogy a felperes igazgatósági elnökétől .500.000,000 K fog beérkezni és az ő nézete szerint jogos az aggodalom, hogy a bank a mai helyzetben ily betétet elfogadhat-e? Erre a vezérigazgató előadta, hogy nem 500, hanem 400 millió K-ról van szó, ez az összeg már tegnap megérkezett, abból ő a kaszanapra a bank részére 340 millió K-t már felhasznált és így kéri a három hóra lekötött betét elfogadásának jóváhagyását. A végrehajtóbizottság többi tagja tiltakozott ezen betét elfogadása ellen. A vezérigazgató kijelentette, hogy a visszautalás lehetetlen, mert egyrészt már felhasználta, másrészt az a bank sorsát azonnal megpecsételné. A bank a VTT-rendü alperes által a felperes igazgatósági elnökének elküldöttül avizált váltókat nem küldötte, az utóbbinak megnevezett üzletfél váltót a banknak nem is adott. A végrehajtóbizottság tagjai a már említett ülésben lemondtak. A vezérigazgató néhány nap múlva megvált az élettől. A részvényesek ezután ismét összegyűltek s ekkor a többször említett részvényes megbízottja bejelentette, hogy 21/2 hónap munkája nem volt elég arra, hogy a bank tényleges státuszát megkapják, ügyvédje pedig felolvasta a K. T. 187. §-át azzal, hogy már régen határozni kellett volna a bank fenntartása vagy a csőd megkérése tekintetében és utalt arra, hogy ennek elmulasztása «a vezetőség és az illetékesek szempontjából* súlyos felelősséggel járhat. Más részvényes ugyanott azt jelentette ki, hogy az alaptőke már régen elveszett, más viszont azt, hogy valamennyi részvényes ezzel tisztában van. A bank azután rendkívüli közgyűlés után a P. K. kényszerfelszámolása alá került. — VH-rendű alperes azzal védekezett, hogy ő a vezérigazgató utasítása alapján járt el s közölte telefonon a fentebb kiemelteket, s hogy a vezérigazgató azon telefonbeszélgetés* alkalmával az egyik hallgatón hallgatta a beszélgetést. — A per adatai szerint a Vll-rendű alperes az V-rendű alperessel együtt készfizető kezességet vállalt a vezérigazgatónak álkontón fennálló tartozásáért. A P. K. a mások feljelentésére, nem a felperes indítványára, indult büntető perben a királyi ügyészség megkeresésére adott válaszban közölte, hogy a