Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Hiteljogi Döntvénytár. 141 kiengedte kezesi kötelezettségükből. Annak a fellebbezési bíróság ítéletében előadott és a felperes részéről meg nem támadott ténynek következtében, hogy M. József 5000 angol fontra vállalt kezességet, az időközben kényszerogyességet kötő D.-bank kezessége pedig csak 4000 angol font erejéig terjedt, viszont az elsőrendű alperes egymagában többre, 10.000 angol fontra vállalt kezességet és azonfelül 1500 millió osztrák korona, vagyis körülbelül 4500 angol font erejéig jelzálogi biztosítékot is nyújtott ; kétségtelen, hogy a felperesre az elsőrendű alperes kezessége az előbbi kezesek jótállásánál előnyösebb volt. Nem helytálló e szerint, hogy a fellebbezési bíróság nem tekintette a megegyezést olyannak, amely a felperesnek előnyt nyújtott volna. Az elsőrendű alperesnek az ez ellen a fellebbezési bírósági álláspont ellen intézett felülvizsgálati támadása alapos. Nem helytálló a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja sem, hogy megbénítaná a hiteléletet, ha a hitelező előnyben még az összes érdekeltek beleegyezésével sem lenne részesíthető. Eltekintve ugyanis attól, hogy a fentemlített osztrák császári rendelethez mellékelt egyességi rendtartás 53. §-nak a magyar királyi minisztérium 4070/1915. M. E. sz. rendeletének 61. §-ával lényegében egyező rendelkezése szerint az egyesség joghatálya szempontjából nincs különbség az eljárásban résztvevő és az abban nem jelentkező hitelezők között, minek folytán az eljárásban rendszerint nem minden hitelező vesz részt és így az eljárás adataiból nem derülhet ki, hogy a külön előnyhöz minden hitelező hozzájárult-e: éppen ellenkezőleg annak elvi álláspontul elfogadása válnék a hitelélet és az ennek egyik alapjául szolgáló hitelező-egyenlőség hátrányára, ha a hitelező a többi érdekelt beleegyezésével érvényesen szerezhetne külön előnyt. A döntő szavazattal rendelkező hitelező ugyanis rendszerint megszerezheti külön előnye mellé a többi hitelező beleegyezését is, az ily visszaélést pedig nem lehet megengedni. E miatt rendelkezik az említett osztrák egyességi rendtartás 47. §-ának a 4070/1915. M. E. sz. rendelet 50. §-ával idevonatkozóan egyező szabálya a hitelezők beleegyezésére való tekintet nélkül akként, hogy a hitelező és más személy között létesült megegyezés, amely a hitelezőnek külön előnyt biztosít, semmis. Minthogy pedig az idézett tényállás szerint a Gedáchtnisprotokolban feljegyzett megegyezéssel az elsőrendű alperes nemcsak, miként fentebb ki volt fejtve, a D.-banknak, hanem magának a felperesnek is külön előnyt biztosított, a megegyezés a most idézett anyagi-jogi szabály erejénél fogva is semmis. Semmis megegyezésből pedig kötelezettség nem származik.