Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

126 Hiteljogi Döntvénytár. Kényszer. 79. Arra a részvénytársasági ügyvezető-igazgatóra nézve, aki másik részvénytársaságnak szintén ügy vezetőigazgatója, s akit a két részvénytársaság közül az egyik rt.nak a másiktól járó követelése valorizáltan való elszámolására nézve felmerült vitánál fogva rendkívül feszélyezett helyzete arra késztetett, hogy állása elvesztésének elkerülése érdekében sajátjából fizesse meg az adós részvénytársaságnak a beszámítás útján kiegyenlített átértékelési különbözetet, a kényszerhelyzetben való teljesítés állapítandó meg, s ha az adós részvénytársaság a kényszerhelyzetet felismerhette, s az átértékelés vele szemben jogos volt, az átértékelési különbözet visszafizetésére kötelezendő. Annak a részvénytársaságnak, amelynek vezető igazgatója volt a felperes, a felperes jogelőde (örökhagyó) gépet vásárolt az alperes részvénytársaság részére, amelynek igazgatósági tagja és szintén ügyvezető-igazgatója volt az örökhagyó. Az alperes a szállított gépet átvette, használatba vette és azt sajátjának tekintette. A két részvénytársaság között a gép vételára 1925. évben elszámoltatott oly módon, hogy az alperes által a másik részvénytársaságnak szállított termékek vételárával szemben az a gépnek vételárát a korona akkori zürichi jegyzése alapján valorizált összegben írta az alperes terhére. Az alperes elnökigazgatója, aki alperesnek egyik főrészvényese volt, kifogásolta a gép árának valorizáltan való elszámolását, viszont a másik rt. főrészvényese, aki az alperesnek is igazgatósági tagja, ragaszkodott az átértékelten való elszámoláshoz. Ennek következtében az átértékelési különbözetet tévő összeget a felperes jogelőde fizette be sajátjából az alperes pénztárába, rendkívül feszélyezett helyzeténél fogva. A felperes az örökhagyó által befizetett ezt az összeget követeli vissza az alperestől az örökhagyó kényszerhelyzete következtében. A Kúria a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes felülvizsgálati kérelmének helyt ad. (Kúria 1930. szept. 2. P. IV. 8093/1929. sz.) Indokok : Nem vitás, hogy az A . . . i cukorgyár és az alperes közt a gőzkazán vételára 1925. évben számoltatott el és pedig a korona akkori zürichi jegyzése alapján valorizált összegben akként, hogy a cukorgyár az alperes által neki szállított cukorrépa vételárával szemben a gépnek vételárát valorizált összegben írta az alperes terhére az elszámolás megejtése alkalmával. Ez az elszámolás jogszerűnek jelentkezik figyelemmel arra, hogy az Á . . . i cukorgyár nem vitásan 1923. aug. 23-án fizette ki az eladónak a kazán vételárát és így a koronának ettől fogva 1925. évig bekövetkezett értékcsökkenése folytán a cukorgyár