Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

118 Hiteljogi Döntvénytár. ben társadalmi alakulatnak tekintendő intézmény hivatali igazgatását állami közigazgatási tevékenységgé teszi annyiban, amennyiben ezt a tevékenységet a belügyminiszter . . . neki alárendelt s közigazgatási úton megállapított illetményeket húzó tisztviselők végzik a belügyminisztérium egyik osztályába . . . tartozóan*, a kinevezésen alapuló közigazgatási jellegű alkalmaztatásból eredő minden igény érvényesítése pedig ki van zárva a magánjogi követelések érvényesítésére rendelt polgári per útjáról*. Kereskedelmi munkakör betöltése iparossegéd által. 73. Ha az iparossegédnek minősülő alkalmazott ipari munkakörén kívül kereskedelmi munkakört is töltött be, szolgálati viszonyára az 1910/1920. M. E. sz. rendelet alkalmazandó. (Budapesti kir. ítélőtábla 1930. jún. 20. P. VI. 5535/1930. sz.) Indokok : A szabóiparosnál vagy a szabóiparral is foglalkozó bármely vállalatnál alkalmazott szabász, mint aki a szabóipar szakmájába tartozó ipari munka végzésére vállalt szolgálatot, az iparossegéd jogi minó'sítése alá esik akkor is, ha a rendes munkaköréhez tartozó ügyekben a megrendelőkkel maga érintkezik. A felperes azonban már az elsó'fokú eljárásban állította és bizonyítani kívánta, hogy az alperes női divatárukereskedésében a szabászi munkakör betöltése mellett az üzlet vezetésében is tevékenykedett, a fellebbezési beadványában pedig tanuk hihallgatását annak bizonyítása végett, hogy megrendeléseket vett fel, a cég kereskedelmi üzletvezetőjét helyettesítette, szükség esetén a pénztárt kezelte és általában végezte mindazt a kereskedelmi munkát, ami az alperes női divatüzletével kapcsolatos. Az állított ténykörülmények valóságuk bizonyítása esetén alapot nyújthatnak annak megállapítására, hogy a felperes ipari munkakörén kívül külön kereskedelmi üzletvezetői vagy kereskedősegédi munkakört is töltött be. Ennek folytán a bizonyítani kívánt ténykörülményeknek ügydöntő jelentősége lehet abban a kérdésben, hogy a felperes szolgálati viszonyára az 1910/1920. M. E. számú rendelet hatálya kiterjedt-e s hogy ehhez képest a felmondási időről s egyben a végkielégítésről írásban történt lemondás, mint a rendelet 2. és 9. §-ának rendelkezéseitől az alkalmazott hátrányára eltérő kikötés, a rendelet 23. §-ára tekintettel érvényes-e? Ebből következik, hogy a felperes a kért bizonyításnak lényegtelenség okából történt mellőzését alaposan támadta meg felülvizsgálati kérelmével.