Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)

Hitel jog i Dcm tvé n ytá r. 45 Törvénybe ütköző ügylet. 23. /. Hogy valamely szerződés törvénybe ütközik-e, a törvénysértés tárgyi tényálladékának fennforgása dönti el, nem pedig a szerződő fél tudata. — II. A zálogjog nemcsak a szerződésből eredő követelésre, hanem arra is kiterjed, amit a jogosított a szerződéstől jogos elállása alapján visszakövetel. A kötött devizaforgalom s a 6700/1922. M. E. számú rendelet érvénye idejében a felperes az alperesnek osztrák kor. bécsi kifizetést adva el, kötelezte magát, hogy az összeget az alperes bécsi hitelezőjének, a mellékbeavatkozónak lefizeti. A felperes ennek az összegnek felét készpénzben lefizette, a másik feléről csekkeket adott. A perben vitatja, hogy ezzel kellően teljesített, s követeli az általa kötelezettségének biztosítására az alperesnek zálogbaadott értékek kiadását. Az alperes azon alapon, hogy a csekkeket nem váltották be, az ügylettől még teljesítetlen felerésze tekintetében elállott s a bécsi kifizetésre adott ellenérték felerésze átértékelten való visszatérítésére viszonkeresetet támaszt. A felperes ezzel szemben azzal is védekezik, hogy arról, hogy a jegyintézet szóval hozzájárult, hogy az alperes külföldi tartozásának kiegyenlítésére a devizákat a magánforgalomban szerezze be, nem volt tudomása, az ügylet tehát tilosnak jelentkezik. — A Kúria a címbeli elvi kijelentések mellett megállapítja, hogy a felperes a csekkek átadásával nem teljesített, hogy a mellékbeavatkozónak azért a tényéért, hogy a felperestől kapott gírócsekket nem az utalványozott gíróegyletnél, hanem olyan banküzletnél mutatták be fizetés végett, ahol azt beváltás helyett megsemmisítették, az alperes nem felel, s a fellebbezési bíróság ítélete a keresetre vonatkozó része megváltoztatásával a zálog kiadására irányuló keresetet elutasítja, megállapítja az alperesnek az ügylet még teljesítetlen részére nézve az előbbi állapot helyreállításához való jogát s visszaítéli a bécsi kifizetésért magyar kor.-ban adott fele ellenértéket 50 %-kal átértékelve, azzal, hogy a felperesnek a megítélt összeg ellenében az alperes a zálogul szolgáló értékeket visszaadni köteles, s hogy a felperes a külföldi pénz után kamatot csak a kereset kézbesítésétől a Kúria ítéletének kihirdetéséig követelhet. — A döntés kitűnik az okfejtés szabatosságával és a szembenálló minden szempontra kiterjedő gondosságával. (Kúria 1929 márc. 14. P. IV. 3847/1928. sz.) Indokok: A felek perbeli vitájára tekintettel elsősorban az a kérdés döntendő el, hogy a peres felek között létrejött fentebb említett ügylet a 6700/1922. M. E. számú rendelet szempontjából tiltott ügyletnek minősül-e, vagy sem? E részben a kir. Kúria a fellebbezési bíróság álláspontjától eltérően arra az eredményre jutott, hogy a szóbanforgó ügylet az adott esetben nem is ütközött a törvény tilalmába. A felperesnek ebben vállalt kötelezettsége ugyanis nem belföldi vagy külföldi pénznek, csekknek, váltónak, utalványnak, takarékbetéti könyvnek vagy pénztárjegynek a 6700/1922. M. E. számú kormányrendelet 8. §-a szerint tiltott kivitelére szólt, még kevésbbé állott kapcsolatban a Devizaközpont tagjai