Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)

156 Hiteljogi Döntvénytár. gált, nemcsak azért, mert a rossz üzletmenet közepette az igazgatók ügynökösködésére is szükség volt és mert K. Sándor igazgató szintén gyűjtött megrendeléseket, hanem azért is, mert a szindikátusi szerződés 13. §-a szerint a szindikátus tagjainak a részvénytársaság ügyvitelében való tevékenységét ügyrend szabályozta és a felperes nem is állította, hogy az ügyrend oly rendelkezést tartalmazna, hogy az igazgatók ügynöki munkára még a részvénytársaság szorult helyzetében sem alkalmazhatók. De nem minősülhet a felperes saját hibáján kívül való kilépésének a havifizetésének folyósításában előfordult késedelemre való hivatkozással történt távozása sem, mert igaz ugyan, hogy a csupán szolgálati illetményére utalt családapa, amilyen nem vitásan a felperes volt, nem hibáztatható a miatt, hogy illetményei megszüntetése miatt állását odahagyja és más kenyérkereset után néz : ámde a részvénytársaság nem vonta meg a felperes illetményeit, hanem az eredetileg havi utólagos részletekben fizetendő illetményt, a társaság szorult anyagi helyzetében, napirészletekben kívánta folyósítani, ezt pedig, figyelemmel arra, hogy illetményét a részvénytársaság minden alkalmazottja állandóan részletekben kapta; K. Sándor igazgató fs napirészietet vett fel és igazgatói fizetése tekintetében a II. r. alperes sem részesült kedvezőbb elbánásban : a felperesnek, ha mint főrészvényes, a maga egyéni érdekei mellett a részvénytársaság javát is szem előtt tartotta volna, a többi igazgatóhoz hasonlóan el kellett volna fogadnia. A szindikátusi szerződésből, különösen annak 13. §-ából kétségtelenül megállapítható, hogy egyrészt a részvénytársaság, másrészt az összes részvényekkel rendelkező szindikátus között olyan szoros kapcsolat állott fenn, hogy a felperesnek a kereseti tényállítások szerint a részvénytársaságnál viselt igazgatói állásából való kilépése lényegében a szindikátusból való kilépését is jelentette. A fellebbezési bíróság tehát helyesen vette a felperesnek a részvénytársaság szolgálatából való távozását a szindikátusból való kilépésnek. Ennélfogva, minthogy a D) jelű kötelező okirat nem vitástartalma szerint a felperest a keresetben érvényesített követelés csak abban az esetben illeti, ha a szindikátusból saját hibáján kívül lép ki : az az ügydöntő kérdés, hogy felróható-e a felperesnek, hogy a részvénytársaságnál viselt igazgatói állásából a keresetében megjelölt okokból kilépett. Ami az első okot : az igazgató tennivalóinál alacsonyabb ügynöki munkakörben való alkalmazását illeti, erre nézve, habár nem kijelölt, hibájának számít és így kereseti követelését jogalapjától fosztja meg. Nem sértett tehát jogszabályt a fel-