Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)

Hiteljogi Döntvénytár. 107 tekintendő. Magyar cégnél (vállalatnál) Magyarországon teljesített szolgálatból eredő mindennemű igények, mégha a szolgálattevő külföldi honos is, már a nemzetközi magánjog általános elvei szerint a magyar jogszabályok szerint bírálandók el, hacsak a felek valamely külföldi jog alkalmazását kifejezetten ki nem kötötték, amit azonban alperes maga sem állított és amire a perben semmi adat fel sem merült. Ennélfogva alperesnek a felperes és férje, valamint a nevezett sch.-i cég külföldi honosságára alapított felülvizsgálati támadása figyelembe nem jöhet és a felperes nyugdíjátértékelési igényének kérdése annál is inkább a magyar jog szerint döntendő el, mert a kereskedelmi törvény 211. §-ának 6. pontja kifejezett intézkedést is tartalmaz arra nézve, hogy a külföldi vállalatok belföldi fiókjai által kötött ügyletekből eredő jogviszonyok a magyar törvények hatálya alá esnek. A felperesi nyugdíjigényre nézve e szerint ugyancsak az 1926 : XVI. tc. az irányadó és ennek 18. §-a a külföldiek nyugdíjigényének átértékelését egyáltalában nem zárja ki, hanem csak ahhoz a korlátozáshoz fűzi, hogy az átértékelés nem lehet nagyobb, mint amilyen hasonló külföldi vállalatnál ugyanilyen szolgálat után a magyar állampolgároknak járna. Hogy pedig a külföldi jogszabályok az ilyen magyar igényekre nézve miként rendelkeznek, azt a bíróság a Pp. 267. és 268. §-ai szerint saját tudomása alapján is megállapíthatja s e tekintetben a m. kir. igazságügyminiszter nyilatkozatát feltétlenül kikérni nem köteles. Nem sértett tehát eljárási szabályt a fellebbezési bíróság azzal, hogy a m. kir. igazságügyminiszter megkeresésének mellőzésével az egyéb perekből már szerzett saját hivatalos tudomása és az osztrák követségnek E) alatt csatolt levele alapján állapította meg azt, hogy a magyar állampolgárok is részesülnek Ausztriában olyan nyugdíjban, mint amelyet az alkalmazottaknak és hozzátartozóiknak az 1926 : XVI. tc. biztosít. Nem jöhet figyelembe alperesnek a K. Károly tanú vallomásának tekinteten kívül hagyása miatt emelt panasza sem, mert az a kérdés, hogy a «Fürsorge» nyugdíjintézet és a sch.-i cég, illetőleg alperes között fennállott helyzet milyen jellegű és mily következményeket von maga után, jogi természetű, a jogkérdés pedig nem valamely tanúnak véleményszerű nyilatkozatán dől meg, hanem az alapszabályokba felvett rendelkezések alapján a megfelelő jogi értelmezés útján a bíróság által döntendő el. A C) és D) alatt csatolt alapszabályokból kétségtelenül kitűnő azon tények mellett pedig, hogy a «Fürsorge» nyugdíjintézettel kapcsolatos munkaadók alkalmazottai ebbe a nyugdíj-