Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)

Hitel jogi Döntvénytár. 79 E szerint pedig, minthogy a m. kir. igazságügyminiszter 69,259/1928. I. M. VII. sz. alatt kelt értesítése, az osztrák szövetségi kancellári hivatal külügyi osztályának ehhez csatolt válasza, valamint az osztrák legfelsőbb törvényszék 1923 március 8-án kelt teljesülési határozata szerint az Ausztriában érvényes szabályok értelmében az itt per tárgyául szolgáló követeléshez hasonló követelések átértékelésének helye nincs, a felperes 150,000 m. korona követelése tekintetében a pénzértékromlásból eredő megtérítésnek csak oly mértékben van helye, hogy az átértékelt összeg nem haladhatja meg azt a pengő összeget, melynek fizetésére az adós alperes akkor volna kötelezve, ha a pénztartozás annak keletkezésekor osztrák pénznemben lett volna meghatározva. A kir. Kúria arra való tekintettel, hogy a felperes 1921 aug. 20-iki értékű 150,000 m. korona követelésének az 1928. évi XII. tc. 12. §-a szerint való s a legkisebb mértéket megközelítő átértékelése is meghaladja az idézett 32. §. által megállapított legfelsőbb határt, a fennforgó esetben ezt a maximumot találta alkalmazandónak. Hl. (Kúria 1929 ápr. 10. P. VII. 2905/1928. sz.) Indokok : A fellebbezési bírósági ítéletnek az a jogi álláspontja, hogy az 50,000 korona vételárhátralék valorizálva illeti meg a felperest, jogszabályt nem sért, mert ez megfelel az 1928. évi XII. tc. életbeléptéig is követett bírói gyakorlatnak s a most nevezett törvény rendelkezéseinek. A valorizálás mérvét illetően azonban a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amely szerint a vétel tárgyául szolgált nyomda 30,000 pengőt tevő ezidőszerinti értékének a kiegyenlítetlen vételárhátralékkal arányos részét ítélte meg a felperes javára jogszabályt sért, mert a felperest nem illeti meg a nyomdának egy része vagy egy részének az értéke, hanem csupán a fentebb említett 1928. évi XII. tc. 12. §-ának megfelelően átértékelhető pénzkövetelés. A nyomda értéke arányos részének a felperes javára megítélésére nem szolgálhat alapul az alperes jogelődeivel létesült c) alatti megállapodás 3. pontjában kikötött tulaj donjogfenntartás, mert ez a kikötés egyrészt annak folytán, hogy a felperes hozzájárult ahhoz, hogy a nyomdavállalat az alperes részvénytársaság vagyonába, apportként bevitessék, másrészt pedig annak folytán, hogy a felperes a fenntartott tulajdonjoga alapján a jelen per megindításáig eltelt t öbb mint öt éven keresztül semmiféle igényt nem érvényesített, kétségtelenül hatályát vesztette.