Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)

Hitcljogi Döntvénytár. 73 megállapítás szerint, nem tudott a tárgyaláson nyilatkozni arról, hogy megállapodásuk létesítése alkalmával szóba került-e az, hogy az alperesek csak magánutak építésénél kívánják közreműködését igénybe venni és eddigi tevékenységének tárgyát kifejezett kérdésre se tudna megjelölni. Ezért a szerződés fentebb kiemelt tartalmára és értelmére való tekintettel azt egészben tiltott ügylet létesítésére irányulónak kell tekinteni. Kényszeregyesség: 40—42. /. A kényszeregyességi adósért, ha csak egy hitelező javára is, vállalt kezesség külön előnynek minősül, tekintet nélkül arra, hogy az előnyben részesített hitelező az egyességhez szavazatával hozzájárult-e2. — II. De nem minősül ilyennek, ha a volt kényszeregyességi adós az eljárás befejezetté nyilvánítása után kötelezte magát újítással hitelezője részére bizonyos összeg fizetésére. — III. Az ügyvéd által a kényszeregyességi eljárás tartama alatt az adós megbízása alapján végzett munkálatok díja nem tömegtartozás a vagyonfelügyelő kifejezett hozzájárulása híján; a vagyonfelügyelőnek a megbízásról és a munkálatok végzéséről való tudomása nem elegendő. I. A felperes a kényszeregyességi adós szülei ellen, akik kezességet vállaltak az egyességi hányadárt csak a felperessel szemben, perel a hányad megfizetésére. A kezességvállalás a szavazás megejtése után történt. Az I. bíróság marasztal azon az alapon, hogy a felperes nem az adós vagyonából jut a többi hitelezővel szemben előnyhöz, a fellebbezési biróság felperest elutasítja, de a perköltségeket kölcsönösen megszünteti azért, mert az alperesek részéről is turpisnak jelentkezik a szóbanforgó jogügylet és így kétoldalú turpistudó forog fenn. — A Kúria felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja, a költségre nézve a II. bírósági ítéletet megváltoztatja. II. A peres felek között a kényszeregyességi eljárás befejezetté nyilvánítása után kötött megállapodással az alperes (volt kényszeregyességi adós) kötelezte magát, hogy a felperesnek bizonyos összeget a jóváhagyott kényszer egyességben megszabott teljesítési határidő előtt megfizet. A felperes ennek az összegnek megfizetésére perel. A perben még a 4070/1915. M. E. számú rendelet volt alkalmazandó. — A Kúria a fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja, a követelést megítéli, mert csak a kényszeregyességi eljárás alatt nem szabad a hitelezőnek külön előnyt biztosítani, s mert a megállapodás, újítás hatályával bír. III. A felperes ügyvéd tömegtartozás megállapítására perel a csődtömeg ellen, általa a vb. részvénytársaságaién folyamatban volt kényszeregyességi eljárás tartama alatt annak megbízásából végzett munka díjára nézve. — A Kúria a keresetet elutasítja, mert a megbízáshoz a vagyonfelügyelő hozzájárulása volt volna szükséges, abból pedig, hogy utóbbi a megbízásról és a végzett munkálatokról tudott, nem következik, hogy a követelésnek a kényszeregyességi rendelet 54. §-ában megjelölt jogi természetét is elismerte.