Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

66 Hiteljogi Döntvénytár. ebből folyólag a felperest, aki a szóbanforgó árunak ily módon történt eladása által azzal, mint sajátjával, rendelkezett, az elsőrendű alperessel kötött szerződéstől elállott félnek kell tekinteni, figyelemmel arra, hogy a fennebb hivatkozott szabályok helyes értelmezése szerint, ha az eladó a magyar kereskedelmi törvény 352. §-ában, illetőleg az osztrák általános kereskedelmi törvénynek ezzel azonos szövegű 354. §-ában megállapított vagylagos jogok közül a kártérítéshez való jogot kívánja az áru átvételében és a vételár megfizetésében késedelmes vevő ellen érvényesíteni, ezt a jogát csak akkor gyakorolhatja, ha az árut a most hivatkozott szakaszban foglalt határozatok megtartásával adta el a vevő rovására, és így az eladót nem illeti meg az a jog, hogy a szerződéstől való elállása mellett kártérítést is követelhessen, nyilvánvaló, hogy csupán és egyedül csak az alperes átvételi késedelméből, valamint az értékpapíroknak a kifejtettek szerint elsőrendű alperes rovására megtörténteknek tekinthető késedelmes eladásából támadt kárnak megtérítésére irányzott felperesi követelésnek — függetlenül attól, hogy az adott esetben a magyar vagy az osztrák kereskedelmi törvény rendelkezései nyernek-e alkalmazást — jogalapja nincs. A fellebbezési bíróság ítéleti döntése tehát — a kifejtettek szerint — részben anyagi jogszabályokba ütközik, ennek folytán a perújító alpereseknek ez ellen irányuló csatlakozási kérelme részben alapos, a felperes idevonatkozó felülvizsgálati panasza pedig alaptalan. Ezeknél fogva a felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítani, ellenben a perújító alperes csatlakozási kérelmének részben helyt adni és a fellebbezési bíróság ítéletének részben megváltoztatásával a perújítással megtámadott alapperbeli ítéletnek a kereset főtárgya tekintetében marasztaló rendelkezésének egészben való hatályon kívül való helyezésével a felperest keresetével elutasítani kellett. = A döntés nem megnyugtató, mert a kir. Kúria egyéb határozatokban elfoglalt álláspontja szerint is ily esetekben a vevő a maga javára csak azt a különbözetet érvényesítheti, amely a késedelem nélkül történő ejadás esetében többletként eredményeződön volna. Ugyanez a gondolatmenete a Kúria 32. sz. jogegységi döntvényének, amely a zálogos adóst csak arra jogosítja fel, hogy a hitelezőtől a szabálytalan módon bírói közbenjárás nélkül történt értékesítés következményeképpen előállott különbözet megtérítését követelhesse. Kezesség: Készfizető kezesség megállapítása tényekből vont következtetés útján 40. nemkereskedő által nem kereskedő vei szemben tett az a kijelentés, hogy ennek, pénzének az ő