Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)
36 Hiteijogi Döntvénytár. csődöt eredményező kénjszeregyességi eljárás megindításának időpontjáig 1924 október 31-ig hat hónapnál hosszabb időteltel s így a fellebbezési bíróság ítéletének helyes indokolása szerint a 27. §. utolsó bekezdése értelmében nem szolgálhat a megtámadás indokául a felperes által vitatolt az a körülmény, hogy a közadós az ügylet megkötése idején a fizetéseit az alperes tudtával már megszüntetne. Végül nem támadható meg a Cs. T. 27. §-ának 2. pontja alapján a vagyonbukottnak a megállapodásból kifolyóan 1924 június 23-án tehát a most említett hat hónapi időtartamon belül eszközölt fizetésben jelentkező jogcselekménye sem, a fellebbezési bíróság e részben szintén helyes ítéleti indokolása szerint azért, mert a felperes az alperes által az adós ingatlanára az utóbb kiegyenlített követelése erejéig szerzett zálogjogot meg nem támadhatván a fizetés idején a csődhitelezőkkel szemben is hatályban volt zálog illetve külön kielégítési jog az állandóan követett bírói gyakorlat értelmében kizárja az ezzel biztosítóit követelés kifizetésének megtámadását, még abban az esetben is, ha az alperes a fizetés elfogadásakor a fizetések megszüntetéséről tudott volna is. A fent kifejtetlek értelmében a megtámadási keresetnek elutasítása jogszabályt nem sért s így a felperesnek felülvizsgálati kérelme alaptalan. Ezzel elveszti perdöntő jelentőségét az a kérdés, hogy már megszüntette-e a közadós a fizetéseit az alperessel 1924 április 28-án létesített megállapodás és az ennek alapján alperesnek 1924 jünius 23-án teljesített fizetés idejében s hogy erről az alperes tudott-e. Szolgálati szerződés: A végkielégítés, valamint nyugdíjigényről való lemondás nem támadható meg 23. azon az alapon, hogy a munkaadó az alkalmazottat rögtöni hatállyal elbocsátotta, ellene büntető feljelentést is tett, de utóbb, miután az alkalmazott nyilatkozatban a büntetendő cselekményt beismerte és igényéről lemondott, a feljelentést visszavonta. De az alkalmazott bizonyíthatja, hogy a feljelentés valóban alaptalan lett volna. (Kúria 1928 jan. 12. P. II. 6646/1926. sz.) Indokok: Az irányadó tényállás szerint alperes a felperest aki raklárnoka volt, 1925. év január 29-ikén az 1884 : XVII. tc! 94. §-ának a) pontjára hivatkozással rögtöni hatállval elbocsátotta,