Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

Hitetjogi Döntvénytár. 3! függ mindaddig, amíg az 1910 1920. sz. rendelet 23. §-ába nem ütközik; vagyis az a törvényszerűnél magasabbra is tehető. Mégis arra figyelemmel, hogy felperesnek az 1926. évi szerződésszerű fizetése az A) alattival, azonban csak a dunakeszi új gyártelep üzembehelyezésétől feltételezetten, havi 1 000 svájci frankkal vétetett számításba és ehhez a csak fokozatos emelkedés útján beálló fizetéshez kapcsoltatott a 24,000 svájci frank végkielégítés, amely így az utolsó évi fizetés kétszeresének felelt meg; továbbá, hogy a dunakeszi új gyártelep teljes felszerelése és üzembehelyezése a felek egyező előadása szerint mindmáig nem következett be és hogy ennek bekövetkeztéig felperes javára mindössze havi 500 svájci frank fizetés biztosíttatott: az A) alatti helyesen csak úgy értelmezhető, hogy a felek egyező akarata és szándéka az volt, hogy felperes az alkalmazás megszűnte esetére utolsó évi fizetésének kétszeresét kapja végkielégítésül, ami a mindvégig változatlanul maradt havi 500 svájci frankos fizetés melleit 12,000 svájci frankot tesz ki; ennyiben tehát felperes felülvizsgálati panasza jogosult, a többletre nézve azonban a magasabb illetmények előfeltételének elmaradása folytán alaptalan. Alperes részvénytársaság csődbejutása folytán a jogosnak talált felperesi követelés kiegyenlítése azonban csak a csődtörvény 170., illetőleg 178. és következő §-ai értelmében eszközölhető és a követelés osztályozására nézve a csődtörvény 149. §-a irányadó, amely a megfelelő osztályozást a megtámadott követelések iránti perekben kötelezőleg előírja és pedig arra való minden különbség nélkül, hogy a per a kifogásolás következtében indult-e meg, avagy — mint a jelen esetben — a már korábban megindult és a csődnyitás miatt félbeszakadt per a kifogásolás miatt csak folytat latolt. A felperesi követelésnek a szolgálat i viszonnyal kapcsolatos természete egyúttal azt is magával hozza, hogy elsősorban a csődtörvény 60. §-ának 1. pontjában adott kedvezményes elbánás jön figyelembe; mégis azon különbséggel, hogy felperes esetében csak a csődöt közvetlenül megelőző egy évre hátralevő illetmények vehetők a felperes javára számításba; ami a fellebbezési bíróság helyes megállapítása szerint is 6000 svájci frankot = 85.000.000 K-t tett ki, amelyből a felperes által ugvanezen időben másutt megkeresett és alperes javára eső 28*500,000 K leütése után felperes javára még 56.500,000 K = 4099 25 svájci frank kiegyenlítetlen hátralék mutatkoznék, mint a csődkövetelések í. osztályába tartozó tétel. Ámde az 1910/1920. számú rendelet 22. §-a a csődtörvény 60. §-ának 1. pontjával szemben az alkalmazottak javára még további kedvezményt is tartalmaz, amennyiben az alkalmazottak szolgálati illetmény követeléseit bizonyos mérvben egyenesen tömegtartozássá minősíti és