Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

124 Hiteljogi Döntvénytár. Ennek következtében és mert a meg nem támadott tényállás szerint felperes beismerte, hogy az előadó elsőrendű alperes az 1924. évi december 23-iki bizottsági megvizsgálás és átvétel eredményét elfogadta és minthogy a bizottság a 2000 pár cipőből csak 1681 pár cipőt vett át, mint hibátlant, a többit pedig visszautasította: helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy felperes az engedményezés folytán a B) alatti tartalmára való tekintettel csupán az engedményező elsőrendű alperest jogosan megillető vételárkövetelést igényelheti a másodrendű alperestől. Az nem vitás, hogy másodrendű alperes a kifogás nélkül átvett 1681 pár cipő vételárát a B) alattinak megfelelően felperesnek megfizette. E mellett az álláspont mellett súlytalan az, hogy az elsőrendű alperes az egész cipőmennyiséget a számlákkal együtt már 1924. évi november hó 15. napján eljuttatta-e a népjóléti minisztériumba. Alaptalan ezekből folyóan felperesnek az árunak az 1924. évi november 15., illetőleg 22-én történt átvételét másodrendű alperesnek a bizottsági átvételtől való eltekintését vitató panasza is és alaptalan az a további támadása is, hogy a fellebbezési bíróság jogszabálysértéssel mellőzte arra vonatkozó bizonyítási indítványát, hogy elsőrendű alperes a cipőárut és a számlákat mikor küldötte el másodrendű alperesnek. Felperes az 1887: XX. tc. 59. §-ára alapítottan is kérte a kereseti igényének a megállapítását. A felperes keresetének ez a jogalapja azonban csak abban az esetben volna jogszerű, ha egyéb idevonatkozó jogalapító tények fennforgása mellett főleg még azt is kimutatta volna felperes, hogy másodrendű alperesnek többször nevezett tisztviselői vagyonkezeléssel voltak megbízva s e minőségükben végzett eljárásukból folyóan származott a kára. Felperes azonban mindezt ki nem mutatta, mert egymaga az a körülmény, hogy másodrendű alperes eme tisztviselői számvevőségének csekkosztályában voltak alkalmazva, csak azt jelenti, hogy ezek a tisztviselők másodrendű alperes utalványozással és vagyonkezeléssel megbízott egyéb arra hivatott tisztviselői rendelkezéseinek a végrehajtói, de nem egyúttal azt is, hogy maguk is vagyonkezelők lettek volna. Alkalmaztatásukból, a törvény által reájuk ruházott hatáskörükből folyóan nyilvánvaló, hogy a csekkosztály vezetője a számvevőségi tanácsos és a számvizsgáló vagyonkezeléssel megbízva nem voltak s ezért felperes keresete ebből a szempontból sem bír jogszerű alappal. Helyes és nem jogszabálysértő ebből folyóan a fellebbezési