Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

Hiteljogi Döntvénytár. H3 felvegye; mire felperes felugorva hangosan azt felelte: «Nem hagyok magamon lovagolni)). Erre alperes cégtag felperest az irodába hívta, de mivel oda nem ment, az iroda ajtajából a személyzet hallatára azt mondta neki: ((Vegye tudomásul László úr, hogy nálamnál nagyobb urat nem ismerek és ha nem követi utasításaimat, el van bocsátva, kiteszem a szűrét)). Felperesnek arra a kijelentésére pedig, hogy «az ő szűrét nem lehet kitenni)), alperesi cégtag azt felelte, hogy ((igenis kiteszi a szűrét, mert felperes is olyan senki, mint a többi alkalmazott, el van bocsátva, de felmondási idejét töltse kb. Ezen szóváltás után körülbelül 10 perc múlva felperes az üzletből távozott, oda vissza nem tért és alperes cégnek felmondó és Őt a felmondási idő kitöltésére felszólító levelét el nem fogadta. Felperes tanári képesítéssel bíró, tehát mindenesetre magasabb intelligenciájú ember, aki még fivére részéről is simább bánásmódra tarthat igényt, de másrészt tekintve, hogy felperes és fivére között már újév óta feszült viszony állott fenn, úgy, hogy csak üzleti érintkezésre szorítkoztak, ami a köztük fennálló szolgálati viszony következtében már a helyzet természetellenességénél fogva is alperesi cégtagban bizonyos elkeseredést válthatott ki; tekintve, hogy alperesi cégtagnak főnöki jogköréből folyó és bántó él nélkül tett halk hangú szemrehányására felperes hangosan és indulatosan, tehát a szolgálati fegyelmet sértő módon és formában jelentette ki, hogy «nem hagy magán lovagolni)), anivel a főnök iránti köteles tisztelet és udvariasság határait elsőízben ő lépte át és a főnökirodába hívó felszólításának sem tett eleget: ily előzmények mellett az alperesi cégtagnak ama kijelentését, hogy ((kiteszi felperes szűrét)) és hogy ((felperes épp olyan senki, mint a többi alkalmazott® — habár e kijelentések szintén indulatosak, udvariatlanok és bántók lehettek — a testvéri viszonyra tekintettel is becsületsértőnek és lealázóknak tekinteni annál kevésbbé lehetett, mert azokat tiszteletlen viselkedésével maga a felperes hívta ki. Ennélfogva az alperesi cégtagnak nyilatkozatai csak a fegyelem fenntartása érdekében használt erélyesebb oly főnöki rendreutasítást tartalmaztak, amelyek a felperesnek azonnali kilépésre az 1884: XVII. tc. 95. §-ának a) pontja értelmében jogot nem adhattak. Minthogy pedig ezek szerint felperes a szolgálatot felmondás nélkül jogos ok hiányában hagyta el: a felmondási időre járó illetményeit nem követelheti, hanem csak ahhoz volna joga, hogy a megszolgált és 1926. évi május hó 1-től 15-ig terjedő időre esedékes járandóságait igényelhesse. Minthogy azonban a felek egyező előadása szerint ezek a félhavi illetmények 4.000,000 koronát tettek ki, felperes pedig beismerése szerint kölcsön címén az alHiteljogi Döntvénytár. XXI. 8