Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

Hiteljogi Döntvény lát. 111 Nem változtat ezen állásponton a volt csőd tömeggondok, részéről előadott ama tény sem, közte és a volt közadós között a végszámadásokkal kapcsolatban viták vannak, melyek mindeddig még bíróilag eldöntve nem lettek, úgyszintén az sem, hogy a volt közadós részéről a vitás tömeggondnoki díjak biztosítására bírói letétbe helyezett összeg, értékét vesztette, mert a letétek bekövetkezett értékcsökkenése kinek esik terhére, jelen perenkívüli eljárásban döntés tárgyává amúgy sem tehető. Ennélfogva jogszabálysértés nélkül utalta ki a csődbíróság a csődvagyon felett szabad rendelkezési jogot visszanyert volt közadósnak, a csődleltárba felvett és letétben kezelt értéktárgyakat, ezüstneműeket és ékszereket. Szolgálati szerződés: A kereskedelmi utazónak az utazás tartama alatt fizetett élelmezési költség 63. /. fizetés természetével bíró illetménynek számít, s így úgy a felmondási időre járó illetmény, mint a végkielégítési összeg megállapításánál számításba veendő. — //. Számítás módja. (Kúria 1928 jún. 21. P. II. 7170/1927. sz.) Indokok: Helyes a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy az alperes által a kereskedelmi utazói részére az utazás tartama alatt fizetett élelmezési költség az utazók munkabéréhez hozzászámítandó fizetés természetével bíró illetmény volt. A táplálkozás ugyanis a létfentartás által megkívánt elsőrendű általános életszükséglet, mely nem az utazás folytán merül fel, hanem a nélkül is kielégítésre szorul. Az alperes által az utazói részére fizetett élelmezési költség tehát nem az utazási költség megtérítésének, hanem az általános emberi szükséglet kielégítéséhez való hozzájárulásnak a természetével bír, s ennekfolytán a fizetés kiegészítő részének tekintendő. Abból az alperesi előadásból pedig, hogy alperes felperesnek az utazás ideje alaii naponként átlag 100,000 korona élelmezési költséget fizetett, továbbá abból a nem vitás tényből, hogy felperes havonta átlagosan 20 napig volt úton, a fellebbezési bíróság az élelmi cikkek közismert árviszonyaira is tekintettel, a Pp. 271. §-a alapján nyilvánvaló téves ténybeli következtetés nélkül állapította meg tényállásként, hogy az alperes által felperes részére ezen a címen teljesített fizetés összege havi 2..000,000 korona volt. Alperes azonban ezt az illetményt felperesnek csak azokban a hónapokban fizette, mikor felperes utazott. Az pedig nem vitás.