Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)

8€ Hiteljogi Döntvénytár. A részvényjog biztosílja a részvényesnek azt a jogát, hogy a részvénytulajdonból folyó jogait gyakorolhassa és ezen joggyakorlásban sem a részvényeket kibocsátó részvénytársaság, sem harmadik személyek által korlátozható nem legyen. A részvényjogban megnyilvánuló ezen jogszabály azonban nem bír azzal az értelemmel, azzal a jelentőséggel, hogy a részvénytulajdonos saját szabad akaratelhatározásából a részvényjogok gyakorlásáról harmadik személyek javára le ne mondhasson, a jogok gyakorlását másra át ne ruházhassa. Áll ez különösen jelen esetre, amikor a felperes és a szindikátusban résztvevő többi aláírók, többi kötelezettséget vállalók a részvényjog gyakorlásáról nem véglegesen, nem is beláthatatlan hosszú időre, hanem csak arra az időre mondattak le, illetőleg engedték át a részvényekből folvó jogok gyakorlását az alpereseknek, amíg az alperesek által a H. részvénytársaság adott, illetőleg folyósított hitelösszegeket az utóbbi részvénytársaság vissza nem fizeti. Itt nem érintve azt a kérdést, hogy maga a szindikátusi szerződés mennyiben tekinthető érvényesnek, mert az alperesek a szindikátusnak tagjai nem is voltak, mi törvényes alapot sem talált a kir. törvényszék arra, hogy a főrészvényeseknek és a hitelnyújtó félnek azt a megállapodását, hogy a hitelnyújtó gyakorolhassa a főrészvényesek jogait mindaddig, amíg a részvénytársaságnak a neki nyújtott hitelt visszafizeti, a törvénybe, illetőleg jóerkölcsökbe ütközőnek mondja ki. A keresetnek ez az alapja jogossággal nem bír. A második helyen említett alappal kapcsolatban elfoglalandó álláspontnál a kir. törvényszék abból indul ki, hogy a felperes által előadottak részben ténybelileg nem felelnek meg a valóságnak, részben jogilag figyelembevehetetlenek, együttesen pedig annak a jognak érvényesítésére, amelyet a felperes keresetében előterjesztett, nem alkalmasak. Az ítélet ténybeli megállapításai szerint — amelyekre a kir. törvényszék utal — valótlannak tekintendő, hogy az alperesek nem folyósítottak tételeket a H. részvénytársaságnak. Valótlan az is, hogy az alperesek ama jogáról, hogy a hitelezett összegek erejéig maguknak telekkönyvi biztosítékot szerezhessenek, felperes ne tudott volna. Arra, hogy a felperes nem tudja, hogy az általa aláírt nyilatkozatok mily jelentőséggel bírnak, a felperes az alperesek terhére nem hivatkozhatik. Nem vehető figyelembe az sem. hogy az alperesek nem a felperes érdekeit tartották szem előtt a részvénytársaság ügyeinek vitelében és a közgyűlések alkalmával, mert az alperesek, amint a szerződésből kitűnik, saját hitelezői érdekeik, nem pedig a felperes érdekeinek megvédésére kívánták a részvényekből folyó jogok gyakorlásának átengedését.