Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

Hiteljogi Döntvénytár. 31 4-től 1925. évi július l-ig tarló szünetelése alatt befejeződötliiek vette. A bírói gyakorlatban kifejlődött és a kir. Kúriának Polgári­jogi Határozatok Tárába 99. szám alalt febvett elvi határozatában is kifejezésre jutott anyagi jogi szabály szerint ugyanis abban az esetben, ba a per a feleknek a perfelvételi vagy a tárgyalási határnapra meg nem jelenése következtében szünetelővé válik és valamelyik fél az elmulasztott határnaptól számított két hónap elteltével (Pp. 446. §. 2. bek.) új határnap kitűzését nem kéri. a keresetindításnak magánjogi hatálya, s így az elévülést félbe­szakító hatálya is az említett két hónap elteltével megszűnik. Már pedig a fennforgó esetben az elmulasztott tárgyalási határnaptól számított kél hó elteltével megkezdődött elévülésnek egy évi határ­ideje a szünetelés alatt be is fejeződött. ldevonatkozólag nem alapos a felperesnek az a felülvizsgálati panasza sem, hogy a fellebbezési bíróság a felperesi ügyvéd ki­hallgatásának mellőzésével eljárási szabályt sértett. A tanubizo­nyítást ugyanis a felperes arra ajánlotta, hogy az említett tár­gyalási határnapot önhibáján kívül mulasztotta el. E ténykörül­mény bizonyítása pedig annak idején igazolási kérelemnek lehetett volna alapja, de ily igazolás hiányában a tárgyalási határnap el­mulasztásának magánjogi hatásait most már el nem háríthatja. Az ekként céltalan bizonyítás mellőzése tehát nem ütközik el­járási szabályba. Mindezeknél fogva a felperest a fellebbezési bíróság ítéleté­nek utóbb tárgyalt része ellen előterjesztett felülvizsgálati kérel­mével el kellett utasítani. Valorizálás kényszeregyesség után 20. a kényszeregyességi eljárás során be nem je­lentett követelésre nézve évek múlva indított perben. (Kúria 1927 febr. 3. P. VII. 1777/1926. sz.) indokok: Vonatkozó indokainál fogva helyes és a Ke. ren­delet 61. §-ában foglalt anyagi szabálynak megfelel a fellebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy a kényszeregyesség bírói jóváhagyásával az adós alperes felszabadult az egyességben vál­lalt kötelezettségen túlmenő tartozásai alól és hogy az ott vál­lalt teljesítés elmulasztása miatt az eredeti követelés egészben fel nem éledt. Alapos ellenben felperesnek a felértékelés mellőzése miatt emelt panasza. Az irányadó tényállás szerint ugyanis alperes a per során és a fellebbezési eljárásban is vállalta az 1918. évi december

Next

/
Thumbnails
Contents