Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

Hiteljogi Döntvénytár. 17 vonná maga után; mert a korábbi állás elhagyásának és a korábbi összeköttetések megszakításának kellő ellenértéke volt az, hogy felperes 5, esetleg 10 éves alkalmazást kapott és a jövőjéről vnl(') gondoskodás már azzal is biztosítva volt, hogy a szerződés letelte előtt új állásról, vagy a szerződés meghosszabításáról gondoskodhatott, amit neki másodrendű alperes F/4 alatti levelében fel is ajánlott. Ámde az F/4) alatti levél tartalmából kétségtelenül megállapította a fellebbezési bíróság, hogy másodrendű alperes tényleg nem szüntette meg a szolgálati viszonyt felperessel !9J23 november 30-án, hanem őt még december hóban is szolgálatában tartotta és e P. S. R. de E. cégnél való alkalmazását csak az év végére helyezte kilátásba. Ebből a tényből pedig helyes jogi következtetéssel állapította meg, hogy a határozott időtartam lejárta után is fenntartott szolgálati szerződés az általános magánjogi-és kereskedelmi jogi szabályok szerint határozatlan időtartamú szolgálati szerződéssé alakult át és ehhez képest csak szabályszerű felmondás alapján volt felbontható. Ezt a felmondási időt pedig a felperes magas képzettségére, nagy jelentőségű vezető hatáskörére és az F) alatti szerződésben egyébként is irányadónak vett felmondási időre való tekintettel helyesen állapította meg a fellebbezési bíróság egy évben. Ezzel szemben nem alapos az a panasz, hogy a felmondási időre nézve a Romániában irányadó és a bíróság által kiderítendő jogszabályok volnának alkalmazandók ; mert Budapesten köttetett és a szerződés tartalmából nyilvánvaló, hogy a felek a felperesnek egy évi felmondási időt szándékoztak biztosítani. Közönbös tehát, hogy Romániában, amelyhez kapcsolt területen felperes legutóbb szolgálatol teljesített, a felmondási idő tekintetében minő jogszabályok vannak érvényben. Nem alapos alpereseknek az a panasza sem, mintha a felmondási időre járó lakás, fűtés, világítás, valamint a költözködés jogcímén megítélt összegek alaki jogszabálysértéssel ítéltettek volna meg, mivel nyilvános előadás alapján elintézendő fellebbezés esetében keresetfelemelésnek nincs helye; mert a Pp. 513. és 517. §-ainak egybevetéséből nyilvánvaló, hogy ez a korlátozás csak azokra az esetekre vonatkozik, amelyekben a fellebbezés a Pp. 513 §-ának rendelkezése szerint intézendő el nyilvános előadás alapján. A jelen perben azonban a fellebbezés nem a Pp. 513. §-a, hanem a 9180/1920. M. E. sz. rendelet értelmében kerüli nyilvános előadás útján elintézésre és a fellebbezési bíróság különben is szóbeli tárgyalást rendelt el. Ebben az esetben pedig a kereset felemelését a Pp. 517. §-a nem zárja ki, sőt mindazoknak a szabályoknak alkalmazását rendeli, amelyek szóbeli tárgyalás alapján elintézendő fellebbezések esetében irányadók. A Pp. 494. és 188. §-ai értelmében pedig a kereset felemelése a fellebbezési Hiteljogi DiintvóiTytár. XX. 2