Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

Hiteljogi Döntvénytár, 13 s ennek eredményeként álla|»íttalolt meg az alperes tartozása 3.000,000 K-ban s'az alperes az így összeszámolt egész 3.000,000 K tartozására vállalta a korona romlásából származó kár viselését, Mivel pedig a feleknek érvényes címen alapuló kötelmi jogviszonyra vonatkozó összeszámolása az anyagi jognál fogva szerződésszerű kötelezettséget állapít meg, az elszámolás alkalmával felszámított koszikamatok követelése pedig a bírói gyakorlat értelmében tiltó jogszabályokba nem ütközik, a fellebbezési bíróság azáltal, hogy az 560,000 K-1 kilevő kosztkamatok után valorizációs értékkülönbözetet nem ítélt meg, annak dacára, hogy az alperes erre az összegre is vállalta a korona romlásból származó kár viselését, megsértette az anyagi jogot, miért is a felperes erre vonatkozó felülvizsgálati kérelmének helyt adni s a fellebbezési bíróság ítéletét ily értelemben megváltoztatni kellett. A marasztalási összeg megállapításánál a kir. Kúria a koronának 4923. évi máraius 5-iki (0i7) és — a korona értékében beállott állandósulás folytán — legutóbbi (0 0072) zürichi jegyzését vette alapnl s e szerint a szorzó szám 23 4, amellyel megszorozva az 560,000 K-t, ez kitesz 13.104,000 K-t, ami pengőértékre átszámítva 1048 P 32 f-nek felel meg. = A határozatban kijelentett álláspontot aggályosnak tartom annálfogva, hogy a bírói gyakorlat a kosztkamat címén támasztott követelést csak annyiban ítéli meg, amennyiben annak összege a korona értékcsökkenésének megfelelő valutáris értékkülönbözet s a törvényes kamatok együttes összegét meg nem haladja. (így a sok döntés közül : Kúria, P. IV. 4928/925.) Ha tehát kiköté? ellenére a kosztkamat sem ítéltetik meg korlátlanul, a kosztkamat után 100%-os valorizáció annál kevésbbé. Vétel: az utólagos teljesítésre engedettnek tekintendő határidőben beállott áremelkedés 10. a késedelmes eladó által viselendő. (Kúria 1926 dec. %. P. VII. 1734/1926. sz.) Indokok: A fellebbezési bíróság a 27., 28. és 29. sorszámok alatt kelt végzéseivel ismételten felhívta a feleket az alperes és a felperes között 52 db hízómarha vételét tárgyazó ügylet megkötésére s a marháknak alperes részéről történt továbbeladására vonatkozó iratok bemutatására, ugyanezekre vonatkozóan elrendelte a peresfeleknek személyes s esetleg eskü alatti kihallgatását is, azonban a felek az iratokat be nem mutatták s az alperes a személyes megjelenésre történt ismételt idézés dacára meg nem jelent. A fellebbezési bíróságnál tartott utolsó tárgyaláson L. István tanúvallomásában felsorolt azokat a kiadási és bevételi tételeket.