Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

122 Hiteljogi Döntvénytár. (Kúria 1927 jún. 22. P. VII. 8657/1925. sz.) Indokok: Nincs megtámadva s ekként a felülvizsgálati eljárásban irányadó a fellebbezési bíróságnak az a ténymegállapítása, hogy felperes a B—i Takarékpénztár r. t.-gal szemben fennálló betéti könyvön alapuló 35 millió korona követelését a betéti könyv átadása mellett annak ellenében engedte át alperesnek, hogy utóbbi neki 1925. évi szeptember hó 15-éig 100 q búzát fog leszállítani. Ebből a tényállásból pedig a fellebbezési bíróság helyesen és az anyagi jog sérelmes nélkül vonta le azt a jogi következtetést, hogy egy takarékpénztári betétkönyvön alapuló követelésnek ily módon történt átengedése által engedményezés és pedig visszterhes engedményezés létesül. Alaptalan ebből folyóan felperesnek az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság jogszabálysértéssel minősítette a betétkönyv átadását engedményezésnek, annak ellenére, hogy ő a nyilvános számadásra kötelezett vállalat által kiállított bemutatóra szóló betéti könyv átadásával fizetést teljesített, s hogy azt alperes is fizetésként fogadta el. Alaptalan pedig ez a panasz azért, mert a betéti könyv áladása, még, ha az nyilvános számadásra kötelezett vállalat által is bemutatóra állíttatott is ki, csupán arra nyújt alapot, hogy birtokosa annak a kiállítójától az abban foglalt összeg kifizetését igényelhesse, a fizetés tényét azonban maga a betétkönyv átadása meg nem állapítja. A fellebbezési bíróság ítéletében helyesen felhívott jogszabály értelmében az engedményező felperes az engedményes alperessel szemben a követelés valódiságáért és behajthatóságáért szavatossággal tartoznak, minthogy alperest az ugyancsak megtámadás hiányában e helyen irányadó tényállás szerint a követelés behajtása körül mulasztás nem terheli, arra pedig, hogy a b—i takarékpénztárnak a betét kifizetésére halasztást adott volna, tényállás megállapítva nincs: nem sérti az anyagi jogot a fellebbezési bíróságnak a felperesi keresetével elutasító ítélete. E mellett az álláspont mellett súlytalan az, hogy a b—i takarékpénztár r. t. csak az 1925. évi június hó 30-án jelentette be fizetésképtelenségét, miért is az ezen körülmény bizonyítását célzó iratok beszerzésének a mellőzésével a fellebbezési bíróság eljárási szabályt annyival kevésbbé sértett, mert ezt a körülményt maga alperes sem telte vitássá. Ezek szerint felperes felülvizsgálati kérelme minden irányban alaptalan.