Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

102 Hiteljogi Döntvénytár. Váltó valódiságának megállapítása szakértői bizo­nyítás nélkül; váltóbirtokos rosszhiszeműsége a váltónak elégtelen felülbélyegzése miatt? 66. /. A valódiság bizonyítás nélkül is meg­állapítható, ha csak tüzetesen indokolva van. — //. A váltóbirtokos rosszhiszeműsége nem állapítható meg azon az alapon, hogy a váltó, megszerzésekor, elégtelen bélyegjeggyel volt ellátva, ha az vállói úton jutott a váltó kereseti birtokába. (Kúria 1927 máj. 11. P. VII. 6017/1926. sz.) Indokok: Alaplalan az alperesnek az a panasza, hogy a fel­lebbezési bíróság eljárási szabály megsértésével mellőzte Írásszak­értő meghallgatását annak a bizonyítása végett, hogy az alperesnek, a kereseti váltón levő aláírása hamis, mert a fellebbezési bíróság a Pp. 270. §-ának megfelelően tüzetesen előadta azokat az oko­kat, amelyek alapján alperes váltó aláírásának valódiságát, a kért szakértői bizonyítás nélkül is megállapíthatónak találta, az alperes által kért szakértői bizonyítást tehát, mint feleslegeset jogszabály­sértés nélkül ezt a bizonyítást mellőzhette. A fellebbezési bíróság az ítéletében felhozott indokok alap­ján, helyesen vonta le azt a következtetést, hogy abból a tényből, miszerint a kereseti váltó elégtelen bélyegjeggyel volt ellátva s hogy a felperes erről az alperest a váltó leszámítolásakor nem értesítette, a felperes rosszhiszemű vállóbirtokosi minősége meg nem állapítható. Az alperes arra vonatkozólag, hogy S. Mátyás tudott arról, hogy a kereseti váltót M. Ferenc bűnös úton használta fel, bizo­nyítékokat fel sem hozott s azt sem állította, hogy a felperes tudta azt, hogy a kereseti váltót M. Ferenc egy bíróilag nem érvé­nyesíthető követelés fedezetére adta volna. Ily körülmények közt közömbös az, hogy a felperes, aki váltói úton jutott a kereseti váltó birtokába, adott-e ellenértéket vagy sem, mert ennek a ki­fogásnak csupán S. Mátyás és a felperes közti viszonyban volna jelentősége s egyébként is a fenti tényállás mellett a felperes rosszhiszemű váltóbirtokosi minőségét nem állapítaná meg az sem, ha a váltóért ellenértéket nem adott volna is. A fellebbezési bíró­ság az alperes alaptalan védekezése folytán az 1923: XXXIX. tc. 2. §. 1. bekezdése értelmében helyesen állapította meg a megítélt tőke utáni kamatokat évi 18%-ban s nem forog fenn törvényes alap arra, hogy a kamatok a törvényes késedelmi kamatok mér­tékéig leszállíttassanak.

Next

/
Thumbnails
Contents