Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

78 Hileljogi Döntvénytár. lezi; ennélfogva a felperesnek idevonatkozó az a felülvizsgálati panasza, mintha a fellebbezési bíróság a vitatott alperesi elismerés kérdésében jogi tévedésben volna, a fent kifejtett okokból alaptalan. A bizonyítékoknak a szabad belátástól függő bírói mérlegelhetésének elvéből folyóan a fellebbezési bíróság jogszabálysértés nélkül alkalmazta a marasztalás összegének meghatározásánál a szakértő által helyesnek megállapított kosztkamatkimutatás (NB. V.) maximális tételeit; mert abban a tekintetben, hogy az abban az időben szokásos heti kosztkamatoknak a szakértői vélemény által helyesnek elismert esetenkinti mértékét a peres felek bármi módon megállapodásszerűen mérsékelték volna — a perben semmiféle adat fel nem merült, ebből folyóan alaptalan az alpereseknek az a csatlakozási kérelmükben felhozott panasza is, hogy a fenti kimutatásban feltüntetett minimális és maximális kosztkamattételek középarányosa lett volna számításba veendő a felperes követelése összegének megállapításánál; az arra az esetre, ha t, i. a marasztalás összegének meghatározásánál vitatásuknak megfelelően nem a maximális kosztkamattételek volnának számításba veendők — érvényesíteni kívánt az a felülvizsgálati panaszuk pedig, hogy a szakértői vélemény végeredménye a minimális kosztkamattételek számításba vétele mellett — K. A. számláját illetően — 5.703,089 K-val helyesbítendő volna az alperesek javára — a fentiekből okszerűen következően tárgytalan. Az eddig kifejtettek értelmében az e helyütt is irányadó fellebbezési bíróság ítéleti tényállás alapulvételével az anyagi jogszabályoknak megfelelően helyes alkalmazásával, az ítéletében felhozott helyes indokok alapján döntött a fellebbezési bíróság a marasztalási tőke összegének meghatározásánál és minthogy ehhez képest e részbeni ítéleti rendelkezése az anyagi jogot nem sérti, ebből folyóan a felperesnek idevonatkozó felülvizsgálati panasza alaptalan, azt vitató részében pedig, hogy a fellebbezési bíróság a valódinak elismert C) alatti okiratban említett 600,000 K ügyvédi költségösszeget részére meg nem ítélte — arra való tekintenél, hogy a fellebbezési bíróság ezt a most említett összeget is számításba vette a marasztalási összeg megállapításánál — nyilván tárgytalan. Alapos azonban a felperesnek amiatti felülvizsgálati panasza, hogy a fellebbezési bíróság ítéletének az a rendelkezése, amely szerint a marasztalási tőkeösszeg után csak a törvényes késedelmi 5%-os kamatoknak megfizetésére kötelezte az alpereseket, sérti az anyagi jogot; mert az 1923:XXXIX. tc.-ben meghatározott kisebbmérvű kárkamatok megítéléséhez az alperesek vétkes fizetési késedelem nélkül is megvan a jogalap. Ennélfogva a fel-