Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

'6 Hileljogi Döntvénytár. Ennélfogva a felperesek által vitatolt alapon alperes kártérítési kötelezettsége sem volt megállapítható. Tény ugyan, hogy az alperes az FV3/a. alattiban foglalt megállapodás folytán a gyártási engedélyt felperesektől megkapta s hogv ezután J 921 július, illetve szeptember havában a kérdéses kézigránátok gyártására vonatkozóan a kir. honvédelmi minisztérium útján a kir. kincstárral szerződést kötött; pusztán ezen az alapon azonban felperesek az általuk a kir. honvédelmi minisztériumtól már felvett 6% licentia-díjon felüli, további 4% licentia-díjat a társasági szerződés alapján azért nem követelhetik, mert egyrészt a társasági szerződés, a fentebb már kifejtetteknél fogva az alperes hibáján kívüli okból teljesíthetetlenné és ebből folyóan hatálytalanná vált és másrészt azért sem: mert a F3 a. alatti társasági szerződés 10. pontja szerint is a 6%-nál magasabb licentia-díj csakis az első 200,000 darab gránát után járt volna elsőrendű felperesnek; már pedig nem vitás, hogy alperes 200,000 darab «L. 18.» kézigránátot egyáltalán nem gyártott. Nem követelhetnek a felperesek az alperes és a kir. honvédelmi minisztérium közölt a fentiek szerint létesült szerződésből folyóan a kereset második tétele alatt érvényesíteni kívánt haszonrészesedést sem; mert ez a haszonrészesedés csak az F/3/a. alatti társasági szerződésben meghatározott közös együttműködéssel és nagyrészt a felperesek anyagából és a felperesek idomszereinek és különleges szerszámainak a felhasználásával előállítandó kézigránátok után járt volna a felpereseknek; már pedig az sem vitás, hogy a társasági szerződés szerint tervbe vett együttműködés — a fentiek szerint az alperes hibáján kívüli okból — be nem következett és felperesek az utolsó fellebbezési tárgyaláson tett kijelentésük szerint az alperes és a kir. honvédelmi minisztérium közötti szerződés alapján gyártott kézigránátokhoz semmiféle anyagot sem bocsátottak rendelkezésükre. Ezekből folyóan a felpereseket keresetükkel elutasító fellebbezési bírósági ítélet anyagi jogi Szabályt nem sért, még abhan az esetben sem, ha az F3 a. alatti megállapodás — úgy amint felperesek vitatták — végleges társasági szerződés volt is. E jogi álláspont mellett nincs szükség annak az eldöntésére; vájjon igaza van-e alperesnek abban is, hogy az ezen F/3/a. alattiban foglalt megállapodás — vitatása szerint — annálfogva sem joghatályos; mert ez nem is volt a feleknek végérvényes megállapodása. Mindezeknél fogva a felpereseket alaptalan felülvizsgálati kérelmükkel el kellett utasítani.