Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

74 Hiteljogi Döntvénytár. tekben is előfordult — a törvény vagy az alapszabályok által előszabott valamely alakszerűség ellen nem vétett. így az e közgyűlésen hozott határozatok azon az alapon, hogy a közgyűlés Budapestre hivatott össze, sikerrel meg nem támadhatók. Ezért sérti az anyagi jogot a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amellyel felperes erre irányuló keresetének helyt adott és a közgyűlés határozatait megsemmisítette. = Az ítéleti döntés — nézetünk szerint — nem helytálló. Elsősorban nem helytálló az, hogy a törvény nem tartalmaz kényszerítő (az ítéleti indokolásban nyilvánvaló tollhiba a «diszpozitiv» szó «cogens» helyett) szabályt. A KT. 157. §-ának 8. pontja szerint az alapszabályokban mindenesetre meg kell állapítani «a közgyűlés megtartásának helyét);. Már pedig hely alatt geográfiai hely értendő, amelynek megjelölése törvényünk szerint elengedhetetlenül kötelező. Ezt nem érinti az, hogy nem szükséges, hogy a közgyűlés helye összeessék a társaság székhelyével, s az sem, hogy az alapszabályok a kifejlődött gyakorlat szerint alternative több helyet is kijelölhetnek. Határozottan törvényellenes azonban az alapszabály azon rendelkezése, amely szerint a hely megválasztása, mint ebben az esetben, az igazgatóságra van bíz\a. Ha mégis — per neías — mint ebben az esetben, bejegyeztetett oly alapszabály, amelyben a közgyűlés helye nincsen megjelölve, a hiány pótlásáig, aminek megfelelő intézkedés tételére a cégbíróságnak módja van, a társaság székhelyét kell tekinteni azon helynek, amelyre a közgyűlés összehívandó. — L. dr. Egry Aurél: Részvénytársaság alapszabályai, 53. s köv. II. Társasági szerződés 53. teljesíthetetlenné válása a feleken kívül lévő okból, mert az csak az állam biztonsága felett őrködni köteles kormányhatóság jóváhagyása után lett volna teljesíthető. _, . J (Kúria 1926 máj. 16. P. VII. 1576/1926. sz.) Indokok: Felperesek kereseti követelésüket a közöttük és alperes között az elsőrendű felperes szabadalmát képező: «L. 18.» néven ismert kézi gránát gyártására vonatkozóan még 1921 júniusban kötött társasági szerződésre alapítják. Ez a szerződés a F/3/a. alatt van csatolva s tartalma nem vitás. Nem vitás az sem, hogy abban a társasági szerződésben az alperes által a kir. honvédelmi minisztériummal kötendő szerződés alapján az alperes gyártelepén előállítandó s a kir. kincstárnak szállítandó kézigránátokról van szó s erre vonatkozóan többek között az is kiköttetelt, hogy a szóban lévő kézigránátok gyártása feletti technikai főfelügyelet a szabadalom tulajdonos elsőrendű felperesnek a joga és kötelessége (F/3/a. 4. pontjának utolsó mondata). Ez a kikötés — mivel nem vitás, hogy az elsőrendű felperes idegen: német-osztrák állampolgár — nyilvánvalóan a magyar-