Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

Hiteljogi Döntvénytár. 07 okból előálló magasabb ósszilletménye fölé emelni. Az «összilletmény» és a dixüzelés» kitételek szembehelyezésének pedig az a magyarázata, hogy a szerződés magasabb íixíizetést akart biztosítani felperesnek, mint bármely más alkalmazottnak jövedelme, tekintet nélkül arra, vájjon ez az utóbbi összilletmény fixlizetésből, jutalékból, ajándékból, külön munkadíjból, vagy bármilyen egyébb címeken alakult is ki. A szerződés emez értelmezéséből pedig következik, hogy más alkalmazottak ósszilletménye csupán a külön drágasági pótlékkal kiegészített készpénzfizetésnek szabja meg a legalacsonyabb határát és hogy ekként az így előálló készpénz, azaz tixfizelés után újabb drágasági pótlék nem követelhető; továbbá, hogy felperesnek íixtizetése állandó emelésére is csak akkor van igénye, ha más alkalmazottaknak az összilletményei is az ő fixfizetésénél állandóan magasabbra emelkedlek ; az esetleges és időleges emelkedések azonban felperes készpénzfizetésének is csak időleges emelésére adnak jogot, de nem szolgálhatnak a felperes fizetésemelésének állandó alapjául. A szerződés emez értelmezéséből következik azonban az is, hogy a B. F. által felvett és vissza nem térített előlegeket és a W. J.-nek kiutalt 2.100,000 K külön munkadíjat a fellebbezési bíróság az iratok tartalmának megfelelően, nem nyilvánvalóan helytelen ténybeli következtetéssel és jogszabálysértés nélkül számította a nevezett alkalmazottak összilletményei közé: mert abból, hogy a júliusban levont 40,000 K-án felül alperes B. F.-nek jelentékeny összegekre rugó előlegeit le nem vonta, helyesen következtetett a fellebbezési bíróság arra, hogy ezek az összegek nem voltak valóságos előlegek, hanem alperes azokat a súlyos anyagi helyzetben lévő B -nek ajándékképpen jutatta; a W. által alkalmazása körében végzett munkának különdíja pedig szintén az utóbbinak összilletményei közé tartozott. A villamos vasúti bérletjegy és villamos utazások költségeinek az összilletmények közé számítását a fellebbezési bíróság jogszabálysértés nélkül mellőzle; mert nem vitás tény, hogy felperes villamos vasúti bérletjegyét is az alperes fizette, ezzel a felperes javadalmazása is emelkedett, és ekként ez a kedvezmény a többi alkalmazottnál sem számíthat a felperes javára. Alperesnek, a villamos költségekre vonatkozó csatlakozási kérelme tárgytalan, mert a fellebbezési biróság a villamos vasúti költségeket és bérletjegyek árát B.-nek és W.-nak a felperes fixfizetésével összehasonlított összilletményei közé nem számította. Nem sértett tehát jogszabályt a fellebbezési bíróság, midőn a számszerűség tekintetében meg nem támadott adatok alapján a felperes részére járó és alperes által visszatartott különbözetet 1923. évi július hóra 45,000 K-ban, októberre 310,000 K-ban. novemberre 360,000 K-ban és 4924 januárra 730,000 K-ban, összesen 1.445,000 K-ban állapította meg. Nem ütközik jogszabályba a fellebbezési bíróságnak az a döntése sem, hogy felperes megszolgált illetményeinek különbözete csak az 1924. évi január hó első felére járó fizetés alapján számítható és ezért az egyik rész esedékességét és vele együtt valorizált értéket csak 1924 január 31-től számítva ál la pílolta meg; mert felperes a szolgálati szerződést 1924 január 16-án felbontotta és ekként csupán eddig a napig szolgálta meg fizetését, még ha e fizetés az Írásbeli szerződés szerint egyébként havonként előre volt is fizetendő; mert ha felperes kilépése jogtalan volna és az egész hóra előre vette volna fel fizetését a meg nem szolgált rész visszatérítendő lenne, ha pedig a kilépés jogos volt, aminthogy az alábbiak szerint a kir. Kúria a felperes 5*