Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

Hileljogi Döntvénytár. 155 sem, hogy a felperes az alperesnek megírta, miszerint adjon elszámolást azon ügyletekről, amelyeket az ő Budapesten léte alkalmával kötött, s amelyekről szóló tudósításnak beküldését a felperesnek megígérte, az alperes azonban nem válaszolt, mert ezek a körülmények még valóságuk esetén sem alkalmasak arra, hogy a fellebbezési bíróságnak a szerződő felek akaratára vont következtetést lerontsák. Szolgálati szerződés; Máv. alkalmazóit 114. alkalmazása ideiglenesnek minősíttetett, mert, noha az alkalmazás után % évvel vele közöltetett, hogy azt ideiglenesnek tekintik, ez ellen észrevételt nem tett, s továbbra is teljesítette szolgálatát. (Kúria (1926. okt. 20. P. II. 6897/1925. sz.) Indokok: A kir. Kúria úgy találta, hogy a fellebbezési bíróság az anyagi jogszabályok alkalmazásában tévedett akkor, amidőn az az alábbi lényállás dacára a felperes állandó alkalmazotti jellegét megállapította és az alperes Máv.-nak a felperessel közölt 14 napra szóló felmondását törvényellenesnek minősítette. Meg nem támadott s így itt is (Pp. 534., 543. §.) irányadó tényállás ugyanis az, hogy 1916 decemberben kisegítő fékezőként alkalmazott felperessel az alperes Máv. már 1917 szept. 23-án a felvételi okmány kézbesítése mellett azt közölte, ((hogy alkalmazását ideiglenesnek tekinti és ez alapon felperes állandó alkalmazottnak nem lesz tekinthető és szolgálata bármikor felmondható)) ; felperes ezt az okiratot szabályszerűen átvette, az ellen semminemű észrevételt nem lett, alperesnél továbbra is teljesítette szolgálatát egész 1924 november 28-ig, amidőn alperes a felperesnek, mint ideiglenes alkalmazottnak, a szolgálatot 14 napra felmondotta. A peres felek jogviszonyában anyagjogi jogszabályul alkalmazandó 1914: XVII. t.-c. (vasúti szolgálati rendtartás) 2. §. L 2. b) pont szerint ideiglenes alkalmazónak : a) «azok a havidíjasok, napidíjasok, napibéresek és munkások, akik három évnél rövidebb idő óla állanak a vasút szolgálatában ; b) azok, akiket a vasút külön szerződéssel alkalmazott.)) Kétségtelen a fenti tényállásból és a most felhívott törvény^ szakasz rendelkezéséből, hogy 1917 szeptember 23-án a felperes ideiglenes alkalmazását közlő külön szerződés jellegével bíró felvételi okmány kézbesítésekor felperes az állandó alkalmazotti jelleget (2. §. I. 1. c.) megállapító három évet még nem töltött be,