Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

Hiteljogi Döntvénytár. kezményónek a bírói gyakorlat által rendszerint alkalmazandó egyenlő arányú megosztásától való eltérést az adott esetben indokolttá tette az alperesnek a szerződés lebonyolítása és az a perbeli védekezése körüli nem jóhiszemű eljárása. Ebből az okból a kir. Kúria az átértékelés aránykulcsát 70 %-ban állapította meg. tehát a fellebbezési bíróság által alkalmazott teljes arányú átértékelést erre a mértékre korlátozta. Vétel: kényszereladás elkésettségével szemben árak változatlansága a késedelem tartama alatt. 110. Az előlegfizetés megtagadása után utólagos teljesítési határidő adása s közbenjárási tevékenység igénybevétele nem menti az egy havi késedelmet, ellenben súlytalan, ha időközben az áru ára semmit sem változott. (Kúria 1926 okt, 27. P. VII. 1365/1926. sz.) Indokok. A fellebbezési bírósági ítélet vonatkozó indokaiból helytálló a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy a vevő alperesnek a szerződésszerű 10.000,000 K vételárelőleg fizetésének megtagadásával 1924 július 2-án beállott fizetési késedelme miatt az eladó felperes állal csak 1924 augusztus 2-án eszközölt kényszereladás elkésett. Ennek a megállapításnak a helyességére nem lehetnek befolyással a felperes által a késedelem fenn nem forgásának kimutatására felhozott körülmények, mert az előlegfizetés határozott megtagadása folytán utólagos teljesítési határidő adása s R. V. közbenjárási tevékenységének igénybevétele — amely az irányadó tényállás szerint nem is vezetett semmi eredményre — szükségtelen volt s mert annak figyelembevétele mellett is, hogy a felperes Csurgón, az ügyvédje Budapesten lakik, az árverés pedig az áru fekvése szerint illetékes nagykanizsai kir. közjegyző útján volt eszközlendő, a kir. Kúrta úgy találta, hogy ez árverés az adott körülmények között 1924 július első felében, tehát július 15-ig megtartható lelt volna. Ezért nem lényeges a késedelme fennforgásának elbírálása szempontjából az, megfelel-e a valóságnak az a felperesi állítás, hogy szóbelileg már 1924 július 17-én kérte a közjegyzőnél az árverés megtartását. A felperes azonban a fellebbezési tárgyaláson a 14. sorszámú jegyzőkönyv értelmében szóval is előadott 11. sorszámú irásos fellebbezésének tartalma szerint szakértő meghallgatásával bizonyítani kívánta, hogy 1924 július 10-től 1924 augusztus 2-ig