Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

Hiteljogi Döntvénytár. rendelőjegy nyomtatóit ügyleti fellételét a köteles gondosság elmulasztása mellett nem olvasta el, nem védekezhetik azzal, hogy erről a felfüggesztő feltételről az ügyletkötés alkalmával tudomása nem volt. A fellebbezési bíróság tehát azzal, hogy a vételi ügylet hatályát a kikötött feltétel nem teljesülte miatt beállottnak meg nem állapította s felperest ennek folytán a nemteljesítés miatt érvényesített kárkövetelésével elutasította, anyagi jogszabályt nem sértett s így felperesnek ez ellen irányuló felülvizsgálati panasza alaptalan. = A döntés helyes, mert az, hogy a megrendelés elfogadása a címzett részére vaD fenntartva, nem kötetlenség kikötése, hanem figyelmeztetés — feleslegesen — hogy az ajánlatnak tekintendő megrendelés, melyet az ügynök a címzetthez juttat, csak utóbbi elfogadásával eredményez ügyletkötést. Egészen más a kötetlenség («freibleibend») kikötése. V. ö. ehhez «Kötellenség kikötése contra bonos mores» c. a. dr. Beck Salamonnak a blanketta-kikötésekre általában is von. fejtegetését. (Polgári Jog 1926. évf. 288. s köv. 1.) Vétel: vételár fizetése leszámítolandó váltó adása út ián. 107. Mivel a leszámítolás rendes módon nem sikerült, viszont az eladó kísérletezésre nem köteles, eladó jogosan állhatott el az ügylettől. (Kúria 1926 okt. 28. P. IV. 5365/1925. sz.) Indokok: A felek közt ebben a részében nem vitás tényállás szerint az F) jelű feljegyzésben foglalt ügylet megkötésekor a felperes és az alperes nevében annak fia abban egyeztek meg, hogy a felperes a vételár helyeit, az annak, valamint a kamatok s a leszámítolási költségek összegének megfelelő váltót ad át arra és kötelezettséget vállalt, hogy amennyiben a költség és kamat a 8.000,000 K vételár összegét meghaladó további 1.000,000 koronából nem telnék ki, a többletet a só átvételekor készpénzben egyenlíti ki. Ennek a megállapodásnak az a nyilvánvaló értelme, hogy a lényegileg nem is fedezetül, hanem fizetés gyanánt adott váltó leszámítolása útján az eladónak már az áru szolgáltatása előtt a teljes vételár kezére jusson. Az, hogy a leszámítolás rendes módon nem sikerült, ugyancsak nem volt vitás, huzamos kísérletezésre meg az eladó nem köteles. Ezzel megdőlt az ügylet alapjául szolgált feltevés, hogy az alperes pár napon belül a vételár birtokába jut s így megnyílt az alperesnek az elálláshoz való joga. Ennek hatályát pedig az a körülmény sem szüntethette meg,