Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

122 Hiteljogi Döntvénytár. esetben az a szóbeli megállapodás, amely szerint a búzaértékben adott kölcsön a lejáraikor ugyancsak a búza legmagasabb árfolyamán fizetendő, az írásbeli okirat tartalmával ellentélben nem áll, hanem azt kiegészíti s ezért a fellebbezési bíróság ezt a bizonyított megállapodást jogszabálysértés nélkül fogadhatta el az ítélkezés alapjául, annál is inkább, mert a szóbeli megállapodás nélkül is, egyedül az írásbeli szerződés ama tartalmából, hogy a kölcsön búzaértékben lett adva s a kamatok is búzaárfolyamon voltak fizetendők, helyesen vonható le az a jogi következtetés, hogy a kölcsön visszafizetésének is a búza legmagasabb árfolyamán kellett megtörténnie. Minthogy az alperesek biankóváltót adtak a kölcsön fedezésére a felperesnek s mert a tényállás szerint a másod- és harmadrendű alperes az alapszerződés tartalmáról tudomással bírt, a fellebbezési bíróság az anyagi jognak megfelelően mondotta ki azt, hogy a másod- és harmadrendű alperes az alapszerződésbeni kötelezettségért felelős, A fellebbezési bíróság által az elsőbíróság ítéletéből átvett helyes indokokon nyugszik a fellebbezési bíróságnak az a döntése is, hogy a kölcsön a búzának nem 1924. évi december hó 4-én, hanem december hó 19-iki legmagasabb árfolyamán fizetendő vissza, azért is, mert az írásbeli szerződés csak azt tartalmazza, hogy a kölcsönt a felperes 1924. évi december hó l-ig fel nem mondhatja, ez a nap azonban lejárati napul nincs meghatározva s mert az alperesek december 1-je után sem fizettek, a felperes jogszerűen követelheti a kölcsönnek a váltó lejárata napján volt búzaárfolyamon való visszafizetését. Helyes a fellebbezési bíróság által az elsőbíróság ítéletéből átvett az a megállapítás is, hogy R. G.-nak 50.000,000 koronás tartozása korábban 1924. évi november hó elején járt le, mert a 8. sorsz. tárgyalási jegyzőkönyv szerint a másod- és harmadrendű alperes beismerte, hogy ezt a kölcsönt R. G. 1924. évi október hó 15-én kapta felperestől, R. G. pedig azt vallotta, hogy ezt a kölcsönt 3—4 hétre vette fel, — azt pedig, hogy ez a kölcsön prolongálva lett volna, a másod- és harmadrendű alperes a felperes tagadásával szemben bizonyítani meg sem kísérletté. Ezen ténymegállapítás mellett, az ítéletében felhozott indokok alapján helyes a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja is, hogy a 40.000,000 K a kereseti követelésbe be nem számítható s az R. G. korábban lejárt 50.000,000 koronás kölcsönére törlesztettnek tekintendő. Ezek alapján a másod- és harmadrendű alperest felülvizsgálati kérelmükkel el kellett utasítani.