Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

Hiteljogi Döntvénytár. fellebbezési bíróság ítélete a felperest helyes anyagi jogalkalmazással utasítván el, az ez ellen az ítélet ellen támadó felülvizsgálati kérelmével felperest a kir. Kúria is elutasította. Részvény vételnél jóhiszeműség kérdése. 87. /. Súlyos gondatlanság a vevő értékpapírkereskedő terhére azért, mert az általa megvett, névre szóló részvényrk egy részére az eladót az azokon levő hátiratok, mint birtokost nem igazolták? — //. A többi darabra nézve azonos elbírálás azért, mert ugyanazon vétel tárgya voltak? (Kúria 1626 szept. 9. P. IV. 5595/1925. sz.) A kir. Kúria: A felperes felülvizsgálati kérelmének helyt ad, s a fellebbezési bírósági ítéletet megtámadott részének megváltoztatásával alperest kötelezi, hogy 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett a fellebbezési bíróság által felperes részére már megítélt tizenhárom darab részvényen felül a lefoglalt további tizenkét db Magyar Országos Központi Takarékpénztári részvénytársasági részvényt is a felperesnek kiszolgáltassa. Kötelezi továbbá az alperest, hogy a fentebb megjelölt határidő alatt ugyanazon jogkövetkezmények terhe mellett a felperesnek mindháromfokú eljárás költsége fejében összesen 3.000,000 koronát fizessen. Indokok: A meg nem támadott ténymegállapítás szerint alperes 25 darab Magyar Országos Központi Takarékpénztári részvénytársasági névre szóló részvényt vásárolt 1920 február 8-án Bécsben az üzletében már többször megfordut, de azóta ismeretlen helyen tartózkodó B. J. nevű egyéntől s azokat ugyanezen alkalommal az NB/F) alatt másolatban csatolt nosztrifikálási ív kapcsán az eladótól átvette. A részvények közül tizenhárom darab felperes nevére szól és forgatmánnyal nincsen ellátva ; tizenkét darab pedig idegen névre szó), de üres hátirattal van ellátva. Ezeknek a részvényeknek birtokát a fellebbezési bíróság meg nem lámadott ítéleti döntése szerint azok tulajdonosa, a felperes, 1920 január 18-án Budapesten az ő kárára ismeretlen tettes részéről elkövetett lopás állal vesztette el. A B) és C) alatt csatolt jegyzőkönyvek szerint pedig ezek a részvények vizsgálóbírói végzés alapján lefoglaltattak. A megállapított tényállásból okszerűen következik, hogy az alperes és a részvények eladója között kötött vételi ügylet egységes jogügylet volt. Ebből pedig önként folyik, hogy a jóhiszeműség kérdése szempontjából az ugyanazonegy vétel tárgyául szolgáló részvények tekintetében azonos jogi elbírálásnak van helye, függetlenül attól, hogy azok egyrésze forgatmánnyal ellátva nincsen, míg másik része üres hátirattal van ellátva.