Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

•N' Hiteljogi Döntvénytár. hogy az alperes által 1925 március 1-től felperesnek fizetendő nyugdíj összegét havi 6.000,000 K-ra leszállílja. Indokok: Nem fogadható el helyesnek alperesnek az a jogi álláspontja, hogy miután felperes 1923 augusztus 1-én saját kérelmére helyeztetett nyugalomba és nyugdíja a pénzromlásnak előrehaladott szakában ezt figyelembe véve egyetértőleg havi 1080 K-ba állapíttatott meg — felperesnek legfeljebb arra lehetne igénye, hogy a havi 1080 K nyugdíj a korona akkori értékének megfelelően valorizáltassék, mert a felek a szolgálati szerződés megkötésekor, alperes pedig a nyugdíjszabályzat alkotása alkalmával a nyugdíjnak az akkori pénz értékének megfelelő megállapítását tartották szem előtt, a pénznek utóbb bekövetkezett leromlására nem gondoltak ; — az a véletlentől függő körülmény, hogy az alkalmazott mikor helyeztetett nyugalomba, az árértékelés mértékét nem határozhatja meg; — a nyugdíjnak ez alapon való megállapítása a pénz értékének romlása mellett egyik vagy másik felet károsító eredményre vezetne. Nyugdíj-igény és felmondási idő. 66. /. A munkaadó az alkalmazottnak ennek szolgálatbalépésekor kijelentette, hogy mihelyt a tervezett nyugdíjintézetét létesíti, az alkalmazott nyugdíjjogosultságába a nyugdíjintézetbe felvételekor az előzően más pénzintézetnél eltöltött szolgálati idejét is be fogja számítani. Halasztó feltételnek minősíttetett az, hogy a munkaadó a nyugdíjintézetet létesíti s a feltétel meghiúsításának az, hogy a munkaadó a szolgálati viszonyt a nyugdíjintézet létesítése előtt felmondotta. —//. Hat havi felmondási idő illeti az alkalmazottat, nem pedig egy évi, mert a munkaadóbank munkamegosztásában fontosabb teendőkkel volt ugyan megbízva, úgy, hogy az egyes ügyleteket önállóan megköthette, anélkül, hogy az egész üzlet vezetése reá lett volna bízva. (Kúria 1926 jún. 24. P. II. 2157/1926. sz.) indokok: I. Az állandó bírói gyakorlat az ipari és kereskedelmi vállalatok csupán azon alkalmazottjainak biztosít az 1884. évi XVII. tc. 92. §-ában és az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 2. £-ábao