Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

Hiteljogi Döntvénytár. 81 beadása idejétől. A valorizáció mértéke szempontjából a kir. Kúria: a valorizációra nézve kialakult és a valorizációs törvényjavaslatban kiemelt elvek nyomán bővült bírói gyakorlathoz képest méltatás tárgyává tette' a felek vagyoni helyzetét is, s ehhez képest nem téveszthette szem elől azt a felperes legutóbbi közzétett évi mérlegének adatai alapján köztudomásúvá váll tényt, hogy felperes ama vállalatok közé tartozik, amelyeknek jórészt sikerüli békebeli vagyonukat álmenteni, amivel szemben alperes irányában ily kivételes helyzetre való következtetésre semmi adat nincs; továbbá a maga jelentőségének nagyobb súlya szerint tekintetbe vette felperesnek azt az indokolatlan eljárását, melynél fogva a szerzőtlés teljesítéséhez annak gazdaságilag nyilvánvalóan lehetetlenné válása után is mindvégig ragaszkodott és csak az 1925 február 19-én tartoti utolsó tárgyaláson számította fel esetlegesen kártérítési követelését s így csak ekkor jutlatta alperest abba a helyzetbe, hogy felperesnek ezt az igényét megismerje és neki kárpótlást nyújthasson, mindezeknek a per egyéb körülményeivel egybevetése után: arra az eredményre jutott, hogy az adott esetben a valorizáció arányszámának 20%-ra való korlátozása felel meg a kölcsönös érdekkiegyenlítésnek. A valorizáció kezdőpontjának a kereset beadása napjától való számítása és a kisebb arányszámú átértékelés következményekép a fellebbezési bíróság által megállapított elsőbírósági és fellebbezési eljárási költségek mértéke a felperes pernyertességének arányát meghaladja. Ez okból azok összegéi megfelelően leszállítani kellett. Felperes felülvizsgálati kérelme az alapkövetelés mennyisége tekintetében sikeres, a valorizáció mértéke tekintetében sikertelen, alperes felülvizsgálati kérelme pedig a valorizáció kezdőpontja és mértéke tekinletében az elsőbírósági és a fellebbezési eljárási költségek mennyiségére is kihatóan sikeres, egyébként azonban sikertelen. Ehhez képest a Pp. 543. §-a alapján a felülvizsgálati eljárási költségek kölcsönös megszüntetése volt indokolt. = Nézetünk szerint az adós vagyoni helyzete igen is figyelembe vehető a valorizálás mértékének megállapításánál, de az, hogy a hitelezőnek sikerült vagyonát átmenteni, magában nem csökkentheti a valorizálás mértékét a most már állandósuló bírói gyakorlat által megállapított mérték alá. Ellenkezően az, hogy a hitelezőnek sikerült vagyonát átmenteni, arra szolgálhatna okul, hogy az adóstól teljes valorizálást követelhessen, mert, ha az szolgáltatott volna, az ő szolgáltatását is teljesen át tudta volna menteni. Az ítéletbeií másik indok sem szolgálhat alapul a valorizálásnak 20%-ra korlátozására, mert a gazdasági lehetetlenülésnek kifogásul ellenvetése a kötelezett dolga és érdeke, s ha ezt a kifogást érvényesíti, reá nézve beállott kártérítő felelőssége is. A valorizálás tehát ettől az időponttól terheli, tekintet nélkül arra, hogy a jogosított mikor fordította át teljesítésre irányuló keresetét kártérítésre. Hiteljogi Döntvénytár. XIX. 6