Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

78 Hiteljogi Döntvénytár. A bemutatás céljának az óvás szövegében meg nem említése miatt emelt panasz azért alaptalan, mert a V. T. 99. §-a nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy amennyiben az óvatolt személy feltalálható nem volt, az óvásban megemlíttessék, hogy a bemutatás mily célból kíséreltetett meg, de ettől eltekintve a bemutatás céljáról nem lehet kétség, mert a váltó elfogadása és lejárata után már csak fizetés végett leendő bemutatásnak lehet helye. Ami pedig az arra alapított felülvizsgálati panaszt illeti, hogy az óvás tartalma szerint az óvás nem a váltóbirtokos részére vétetett fel, ez a panasza a következő okokból alaptalan. A fizetés végett való bemutatás esetén az óvás annak a körülménynek a bizonyítására szolgáló cselekmény, hogy a váltót az mutatta be, aki a követelt teljesítésre jogosítva van és annál, aki a váltótartozás teljesítésére kötelezett. A törvény azon rendelkezésének tehát, hogy az óvásban megnevezendő az a személy, akinek részére felvétetett, nyilván annak megállapítása a célja, hogy a teljesítést arra jogosított követelte. A kereseti váltót a rendelvényesként szereplő alperes a felperesre forgatta, aki a váltót tovább nem forgatta s így miután a forgatmány nem töröltetett, más, mint a felperes a váltó kifizetését követelni nem is volt jogosult. Nyilvánvaló azért, hogy S. J. ügyvéd, aki részére az óvás felvétetett s kinek ügyvédi minősége az óvásban is feltüntettetelt, csak megbízotti minőségben járhatott el és a fellebbezési bíróság által a per és bizonyítás adatainak a Pp. 270. §-a szerint megengedett szabad mérlegelésével jogszabály-' sértés nélkül megállapított tényállás szerint az óvást felvétető ügyvéd az óvás felvételekor már a felperes megbízottja volt. Nincs erre befolyással az a körülmény sem, hogy az óvás felvétele körül S. J. nem személyesen, hanem egyik irodai alkalmazottja útján járt el, mert ennek ténykedése a megbízója ténykedésével egy tekintet alá esik. Nem lehet tehát semmi kétség az iránt, hogy amikor S. J. ügyvéd az óvást felvetette, akkor ezt — habár ez a körülmény az óvás tartalmából nem tűnik is ki — a felperes nevében és annak részére vétette fel. Az óvás tehát a jelen esetben ezekre figyelemmel sem tekinthető hatálytalannak. Alaptalan a kamatok tekintetében emelt panasz is, mert az 1923: XXXIX. tc. 1. §-ának kifejezett rendelkezése szerint annak rendelkezései a váltón alapuló tartozásokra is kiterjednek. = Ad 1.) Régi gyakorlat, így Magyarjogi Dtár 1055 és 1057. sz. esetekben ad III.) A régi gyakorlat azt tartotta, hogy a megbízási viszonynak az óvásból ki kell tűnnie, mert különben az érvénytelen. Kúria u. o. 1078—1084. számú esetekben. — Általánosságban áll az, hogy a KT. 99. §-a meghatározza ugyan