Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Hiteljogi Döntvényül)'. 61 való kielégítést választaná. Ebben is egyezik a magyar tanítás és bírói gyakorlat a német-birodalmival. A beolvasztó társaság birtokában a megszerzett részvény csak átmenetileg van, abba határozatrendeltetéssel jut és onnét ezen rendeltetésének megfelelően jut ki, úgy, hogy az eredményt tekintve, a társaság tulajdonában nem a részvények maradnak, hanem az azok ellenében a beolvasztandó társaság részvényeseitől megszerzett vagyon. A jogtechnikai eredmény is ugyanaz, akár megszerzi a beolvasztó társaság a szóban levő részvényeket és ezek mennyiségével leszállítja az alaptőkét — ami a hivatkozott szakasz szerint is megengedett — s azután újra felemelni az egyesülés céljára az alaptőkét eredeti összegére, akár az egyesülés céljára szerzi meg és fordítja közvetlenül az ehhez szükséges részvénymennyiséget. = Ad II. A törvényszék, az általunk betekintett iratok szerint, az egyesülést bejegyezte, ellenben a beolvasztó társaság (1881. év óta fennálló budapesti takarékpénztár) alapszabályainak azt a módosítását, amellyel az üzlete körét árúügyletekre is kiterjesztette, megsemmisítette azért, mert ezek addig nemcsak nem tartoztak a vállalat tárgyához, hanem azzal rokonüzletágakhoz tartozóknak, vagy annak tárgyával összefüggésben lévőknek sem tekinthetők. A folyamodó cég felfolyamodásában arra hivatkozott, hogy vidéki takarékpénztárt olvasztott be és a beolvadó pénzintézetnek üzletköréhez az alapszabályok szerint az árúüzlet is tartozik s hogy a beolvasztott társaság az árúüzletet tényleg folytatta. Utalt arra, hogy az Értekezleti Jegyzőkönyvek (183. 1.) szerint csak a társaság céljának megváltoztatásához kívántalik meg az összes részvényesek hozzájárulása és a kir. Kúria 1875/905. számú határozatára, amely szerint egyesülés esetében a beolvasztó társaság közgyűlése az új társaság alapszabályaiba oly intézkedés módosítását is belefoglalhatja, mely az egyesült társaságok alapszabályaiba az alapítási tervezetekből vétetett be. Véleményünk szerint a szigorú jog álláspontjáról a határozat ellen kifogást tenni nem lehetne, különösen, ha a lehető visszaélésekre gondolunk. Viszont tekintetbe kell venni, hogy a határozat álláspontja szerint oly eredményhez jutunk, amelyet a gyakorlati élet a legnagyobb mértékben visszásnak, károsnak mutat. Már magában véve az, hogy a beolvasztó társaságnak egyesülnie ugyan szabad olyan társasággal, melynek formája ugyanaz, de üzletköre esetleg elütő, de az ezen üzletkörébe tartozó üzletágakat az egyesülés megengedettsége és bejegyzése ellenére sem szabad folytatnia, visszás. Tudvalévően a beolvasztó társaság a legritkább esetekben szerzi meg a beolvasztó társaság vállalatát csak azért, hogy a vagyont szerezze meg, hanem majdnem mindig a vállalatot akarja, a fennálló üzletet ennek belső értékével megszerezni abból a célból, hogy azt saját cége alatt folytassa. Minthogy tehát ez a cél megengedett, sőt közgazdasági okokból, különösen manapság, tudvalévően kívánatos is, addig is, míg a KT. revíziója itt is segít, a cégbíróságoknak más úton kell a helyes eredményt keresni. így pl. figyelembe lehetett volna venni, hogy a budapesti pénzintézetek legnagyobb része árúügyletekkel szintén foglalkozik s hogy ennélfogva az üzletkörnek az árúügyletekre való kiterjesztése csakugyan nem a társaság céljának megváltoztatása, és pedig annál kevésbé, mert hiszen a társaság részvényeseinek többsége az üzletkörnek ilyen kitágítását szükségesnek tartotta, továbbá, hogy a beolvasztó társaság 4881-ben alakulván, részvényei talán kivétel nélkül azóta más kezekbe jutottak és így elesik az eredeti alapszabály alapján való részvényjegyzésre alapított érv, de különösen figyelembe lehetett volna venni, hogy az ilyen társaságnál az összes részvényesek hozzájárulásának megszerzése ki lévén zárva technikai okokból, az ilyen társaság el volna zárva még attól is, — mint a határozat alapjául szolgált esetben — hogy más pénzintézettel egyesülhessen azzal az eredménnyel, hogy ennek a más pénzintézetnek üzletkörét folytathassa. Ezeket az okfejtéseket bizonyára még másokkal is ki lehetne egészíteni. Maga az 1925. évi 1903. P. M. rendeletet is, amely a részvénytársaságok és szövetkezetek egyesülésének illetékmentességéről szól, úgy rendelkezik, hogy