Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Hiteljogi Döntvénytár. 35 A nyugdíj felemelése kérdésében a kir. Kúria ítélkezésében megnyilvánuló újabb joggyakorlat (P. III. 4002/1923. sz.. P. II. 4958/1924. sz.) valóban a magánjogi szolgálati szerződéssel alkalmazottaknak és hozzátartozóinak nyugdíját vagy a nyugdíj természetével bíró egyéb járandóságát a változott gazdasági és pénzügyi viszonyokra, a koronának értékcsökkenésére tekintettel bírói hatáskörben felemelendőnek tartja, különös figyelemmel arra, hogy a nyugdíj, illetve nevelési járulék jellege szerint a kedvezményezetteknek bizonyos fokban való megélhetését hivatvák biztosítani és mert sem a szerződő feleknek nyugdíjt biztosító akaratával, sem a méltányossági követelményeknek nem volna megfelelő ezeket a járadékokat az eredetileg (a jelen esetben 1912. évben) megállapított ugyanoly összegű, lecsökkent mai papirkoronában kifizetni. Ebben az esetben, úgy amint ezt a fellebbezési bíróság ítéletében megállapította alperes a felperesnek özvegyi nyugdíj és nevelési járulék címén az 1923/1924. üzletévben 912 K-t, segély címén évi 4040 K-t, rendkívüli segély címén havi 413 K-t fizetett, amely összeg a legelemibb szükségletet sem fedezi. Annak kiemelése mellett tehát, hogy a fellebbezési bíróság közbenszóló ítéletében csak azt a kérdést döntötte el, hogy felperesnek a nyugdíj, illetve nevelési járulék felemeléséhez igénye van, az összegszerűség kérdésében pedig a Pp. 506. §-ra tekintettel a döntést újabb tárgyalásnak tartotta fel s így az a kérdés, hogy felperest a jogosult és a kötelezett fél vagyoni viszonyainak a Pp. 271. §-ra is figyelemmel a méltányossági elvek alapul vétele mellett összegszerűleg mi illeti meg: a kir. Kúria hangsúlyozza •azt, hogy a fellebbezési bíróság ítéletének meghozatala óta kifejlett gyakorlatra tekintettel a hosszas, nagy terjedelmű bonyolult és költséges bizonyítási eljárás szükségtelennek látszik. = Ad II. A Kúria 1. tanácsa által kezdett gyakorlat L. Jogt. Közi. 192o. 10. sz. Szemle rovatában. Szolgálati eskü pótlása fogadalommal. 36. Ha Máv. alkalmazott az új szolgálati eskü letételét akár azért, mert vallásos meggyőződésből nem tehet esküt, megtagadja, hanem csak szolgálati fogadalmát ajánlja fel, a létszámból törlendő, noha 1913-ban az előirt hivatalos esküt már letette. (Kúria 1925 márc. 31. P. II. 138 1925. sz.) Indokok: Az 1914: XVII. tc. 7. §-a az alkalmazottak fogadalmát és esküjét élesen megkülönbözteti, szolgálati fogadalmat az ideiglenes alkalmazott tesz, ellenben az állandó alkalmazott szol3*