Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVIII. kötet (Budapest, 1926)

28 Hileljogi Döntvénytár. figyelemmel osztja a fellebbezési bíróságnak azt a jogi álláspontját, hogy az alperes részvénytársaság üzleti életében uralomra jutott nyers többségi akarattal szemben, akkor amidőn a társasági törzsvagyont a közgyűlés rendelkezése alól törvényellenesen levonni törekedtek és a sérelmek orvoslása az 1923. évi szeptember 23-án tartott rendkívüli közgyűlésen ugyanazon okból meg nem történhetett, a részvénytársasági vagyon szabálytalan kezelése miatt, felperes felelőssége tudatában (K. T. 218. §. 8. p.) mint ügyvezető igazgató, de úgyis mint részvényes a kisebbségi jogok védelmében az adott rendkívüli viszonyok közepette, de saját igazolásául is eszközül a bűnügyi feljelentés alakját választhatta. Habár a kir. ügyészség a nyomozást a Bp. 101. §. 3. pontja alapján meg is szüntette azért, mert a vádemeléséhez szükséges bizonyítékokat a felvidék megszállása folytán beszereznie nem sikerült, felperes eljárásának jogosságához és jóhiszeműségéhez a bűnvádi feljelentés megtétele idején kétség nem fér, eljárása különben sem a főnöke elleni becsületsértés egyenes szándékát, hanem épen a társasági vagyon érdekeinek megvédését igazolja, fellépése tehát a felhívott 1884: XVII. tc. 93. §. b) pontjában írt, az azonnal való elbocsájtásra indokul szolgáló súlyos becsületsértés tényállásának megállapítására sem alkalmas. Nem szolgálhatott felperes ellen az elbocsátás jogos okául G. B. igazgatósági tagnak valuta-csempészési ügye sem. A bűnügyi feljelentésből kitetszőleg a felperes G. B. igazgatósági tag ellen ilyen címen feljelentést nem tett, mert a verécei elszámolás kérdésével az értékek hollétére vonatkozó adatok elősorolása feljelentésnek nem minősíthető, az a tény pedig, hogy a sikkasztási bűnügyben nyomozást megszüntető debreceni kir. ügyészség az ügyben jelentkező és az 1922 : XXVI. tc. 1. §. 3. pontjába ütköző valutakihágás miatt az iratokat a budapesti kir. ügyészséghez áttenni rendelte, épen G. B. a NB. 2. alatti (1923. évi szept. 11-iki) igazgatósági ülés jegyzőkönyvében foglalt beismerésével függ össze. G. B. ugyanis a bánya értékesítéséről beszámolójában kifejezetten azt adta elő, hogy a költségek levonása után birtokában visszamaradt 312,000 cseh korona értékű csekket jobb értékesítés szempontjából Debrecenből Csehszlovák területre vitte s olt egy pénzintézetnél saját neve alatt helyezte el. Ha pedig G. B., amint ezt utólag állította, fenti értéket Belgrádból nem Debrecenbe, hanem közvetlenül a megszállolt felvidékre vitte volna is el, ez a körülmény, a felperes jóhiszemű eljárását nem változtatja meg.