Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Hiteljogi Döntvénytár. Fuvarozás. 12. I. A vasút a neki fuvarozás végett átadott mozdonyt a feladó beleegyezése nélkül használatba vette. Kimondatott, hogy a vasút a kárkövetelés megállapítására és elévülésére nem védekezhetik a Vüsz. rendelkezéseivel, hanem ezekben a kérdésekben a magánjog általános rendelkezései alkalmazandók. — 77. Kármegosztás azon az alapon, hogy a feladó az árú sorsával két évig nem törődött. (Kúria 1924 szept. 18. P. VII. 243/1924. sz.) Indokok: A megállapított tényállás szerint ugyanis alperes vasút a felperes állal 1918 augusztus 14-én feladott lokomobilt nem fuvarozta el, hanem azt a felperes hozzájárulása nélkül 1919 szeptember hó 3-án saját hatvani fiókműhelyébe állította be, azt ettől kezdve használta s a feladási állomáson kijavítva hiány nélkül csak 1921 május 4-én adta ki a felperesnek. Ilyen, a felperes kereseti kárigényének alapjául vett esetről a vasúti üzletszabályzat egyáltalán nem rendelkezik, a fentebb már kifejtett álláspontból folyóan tehát a fennforgó esetre a vasúti üzletszabályzat rendelkezései egyáltalán nem alkalmazhatók, nem nyerhet tehát alkalmazást a vasúti üzletszabályzat 98. §-a sem, amelynek alapján alperes a kereseti kárigény elévülését vitatta, hanem úgy a kárigény megállapítása, mint a vitatott elévülés tekintetében csak a magánjog általános rendelkezései lehetnek irányadók. Jogszabály azonban az is, hogy az egymással jogviszonyban álló felek mindegyike, a jogviszonyból folyóan kárt szenvedő' fél is a kár csökkentésére lehetőleg közreműködni köteles. Ezt a kötelességet sértette meg felperes azzal, hogy az iratokból megállapítható tényállás szerint lokomobilja sorsával hosszú időn át 1918. évi október hó 22-től 1920. évi október 29-ig nem törődött, ezzel a magatartásával kára felszaporodásának maga is okozójává vált. Ezért a kármegosztás elvének az alkalmazásával az alperes kártérítési kötelezettségét a megállapítandó kárösszegnek csak fele részére méltányosságból már most korlátozni kellett.' Vétel. Árú eredetére vonatkozó kikötés jelentősége. 13. Az árú eredetének kikötése esetében az eladó más árú szolgáltatásával akkor sem tesz eleget kötelezettségének, ha ez a más árú azonos minőségű. (Kúria 1924 dec. 5. P. VII. 2880/1924. sz.) Indokok: Ha a felek az adásvételi szerződés megkötésénél azt is meghatározzák, hogy az adásvétel tárgyéul szolgáló árú mily eredetű legyen, az árú^r^detére vonatkozó kikötés a szerző-