Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVIII. kötet (Budapest, 1926)

iln Hiteljogi Döntvénytár. túlságos késedelemmel érvényesítette, ahhoz való jogát nem veszti el. Tr, . „ _ ,T n.ntMíxatí (Kúria 1925 szept. 2. P. IL 812/1925. sz.) Indokok: Az alkalmazott szolgálati munkakörének beosztása a munkaadó elvitathatatlan joga; ennélfogva a korábban betöltölt munkakör elvonása és más szolgálati beosztás kijelölése magában véve nem szerződésszegés, mely az alkalmazottat azonnali hatályú felmondás nélküli kilépésre jogosítaná. E jog csak akkor illeti, ha a munkaadó őt képzettségének és állásának meg nem felelő, önérzetét megalázó munkára kívánja alkalmazni. Az irányadó tényállás szerint felperes — ki igazgatóhelyettesi címmel es cégvezetői jogosultsággal volt felruházva — a könyvelési osztály főnöke volt. Alperes iQ"23 április ü. napján kelt levelével felperes állását 4924 április 30. napjára felmondta és már ekkor kijelölte azt az új szolgálati beosztását, hógj NÍ S. grófnak közvetlenül rendelkézésére álljon, aki esetről-esetre fogja szolgálatait igénybe venni és különösen az eddigi munkakörben kifejtett tevékenysége folytán előálló ügyekben felvilágosítását kikérni. Ez az új beosztás az eddigi munkakör megszüntetését és felperes egyéb megbízásainak visszavonását foglalja ugyan magában, de arra való tekintettel — hogy az intézet budapesti fiókjának vezetésével megbízott N. S. gróf mellé történt közvetlen beosztás és a szükséges felvilágosítások megadásával való megbízás bizalmi természetű beosztást jelentett — nem volt olyan jellegű, mely felperest képzettségének és állásának meg nem felelő önérzetét lealázó munkára kívánta volna kényszeríteni. Az eddigi munkakör megvonása magában véve pedig lealázónak nem tekinthető, annál kevésbbé, mert az alperes intézetnél a mások által elkövetett visszaéléseké budapesti üzlet beszüntetését és az 0. C. B. bankkal egyesített magyarországi fiók felszámolását vonták maguk után és természetessé tették, hogy alperes tisztviselői létszámát apassza és ennek megfelelően a felmondásban lévő tisztviselők munkakörében a változott viszonyokhoz képest belátása szerint változtatásokat eszközöljön. Ehhez képest a pénzfelvételi jogosultság megvonása — mely felperes korábbi beosztásának természetes folyománya amúgy sem volt — még akkor sem volt megalázónak tekinthető, ha a megvonás olyan alkalmazottakkal együttesen történt, akiknek egyike-másika ellen bűnvádi eljárás volt folyamatban. Ezek szerint felperesnek nem volt jogos oka állását a felmondási határidő eltelte előtt önként és azonnali hatállyal elhagyni; miért is a felmondási időre járó illetményeit csak a tényleg teljesített szolgálat idejére követelheti; ezeket pedig megkapta; míg a felmondási idő hátralévő részére eső fizetéséhez és remunerációjához, valamint az 1910/1920. M. E. számú rendelet 11. §-a értelmében végkielégítéshez joga sincs.