Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVIII. kötet (Budapest, 1926)

100 Hiteljogi Döntvénytár. bíróság jogerős ítélete szerint alaptalannak bizonyult. Minthogy az árú 1918 november 1-én adatott fel, felperes felszólamlását 1919 február 26-án adta be: alperesnek a felszólamlás elintézéséig, 1920 május 8-áig és azontúl, a keresetnek 1920 november 13-án történt megindításáig még az akkori zavaros viszonyok között is elég idő állott rendelkezésére a való tényállás kinyomozására és ha ezt elmulasztotta és a perben is a kártérítési kötelezettség fennállását kétségbe vonta és ezáltal a per elhúzódásának okozója lett: ezáltal a köteles gondosság elmulasztásával esett fizetési késedelembe és a keresel beadásától fogva a pénz elértéktelenedésének következményeit is viselni köteles. Minthogy azonban a pénzromlás oly országos csapás, amelynek terhében mindenki résztvenni köteles ; minthogy felperes sem lett volna képes kellő időben való fizetés mellett vagyonát teljesen valorizálva megmenteni; másrészt azonban figyelembe véve felperesnek, mint köztisztviselőnek súlyosabb károsodását: a kir. Kúria az értékcsökkenés 60%-át találta alperesre róhatónak. Kelengye részletügylet. Részbeli valorizálás. 89. A kelengyét részletre eladó felelős azért, hogy akkor, amikor már láthatta, hogy a teljesítés gazdaságilag lehetetlen, még mindig teljesítést igért.A felelősség mértéke az az értékkülönbözet, amely az árúknak a szerződésben megállapított és a szállítástól való elállás időpontjában volt ára között mutatkozott. (Kúria 1925 ápr. 17. P. II. 5875/1924. sz.) Indokok: A meg nem támadott irányadó tényállás szerint felperes az alperestől megrendelt kelengye vételárát 1910 augusztus 1-től, 1916 március 2-ig havi részletekben befizette az Első Magyar Iparbankba, amelyből alperes 60 K-t felvett, a befizetett vételár többi része mint kamatozó betét kezeltetik, amely csak abban az esetben lett volna alperes részére kiadható, ha az ügyletet teljesíti. Jogszabálysértés nélkül mondotta ki a fellebbezési bíróság, hogy miután az ügylet teljesítése gazdaságilag lehetetlen, a peresfelek között az előbbi állapot visszaállításának van helye. Ebből azonban nem vonható le az a jogi következtetés, hogy alperes a felperes által az Első Magyar Iparbankba befizetett egész összeget valorizáltan tartozik felperesnek megtéríteni. Ez a kötelezettség alperest csak az általa felvett 60 K-ra nézve terheli, a beűzetett vételár többi része azonban a fentebb idézett tényállás szerint alperesnek az ügylet nem teljesítése miatt ki nem adatván, azt felperesnek valorizáltan megfizetni nem tartozik. Amint az a kir. Kúriának már a feloldó végzésben elfoglalt