Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVIII. kötet (Budapest, 1926)

9-2 Hiteljogi Döntvénytár. visszteher vállalásával létesült, nem minősíthető biztosítás természetűnek, következéskép az alperesnek a biztosítási jog rendelkezésére alapítani kívánt az a kifogása, hogy a biztosítás tárgyában bekövetkezett változás is megszüntette az általa vállalt garanciális kötelezettséget — merőben súlytalan. Arra pedig, hogy az alperes a gazdasági lehetetlenülés okából sem vitathatja joggal azt, hogy az adott esetben a részéről vállalt kötelem a maga egészében elenyészett, az indokolásban a kérdést illetően fennebb már ismertetett vonatkozó jogszabályoknak e konkrét ügyben mikénti alkalmazása szempontjából álljanak meg itt a következők: A per adatai szerint nem vitás, hogy alperes a szóbanforgó árfolyam garanciavállalása fejében a maga részére visszterhel kötött ki, továbbá, hogy a kikötött ellenszolgáltatást meg is kapta és hogy a felperes annak az obiigónak terhét, mely abban állott, hogy amennyiben a svájci franknak a kötés idején fennállolt árfolyamában következett volna be csökkenés, ő az alperes irányában arányos megtérítéssel tartozik, szintén viselte; ily körülmények között a felhívott jogszabályok méltányos alkalmazásából az következik, hogy az alperes a körülmények előre nem láthatott s íg> számba nem vett változása alapján sem vonhatja ki magát teljesen vállalt kötelezettségének súlya alól; hanem annak alapján oly mértékben, mely a vállalt kötelezettségből őt terhelőnek mutatkozik, teljesítésre szorítandó. Vizsgálandó tehát most már az, hogy az érvényesen vállalt garanciakötelezettség alapján az alperes minő terjedelmű szolgáltatásra szorítható. Midőn a kir. Kúria peresfelek vitájában a B) alatti 3. bekezdésében vállalt szavatosság alapján igényelhető szolgáltatás mérvének meghatározására áttér, bevezetésül rámutat a hazai jognak a kérdés megoldásánál irányadóul szolgáló azokra a szabályaira, hogy: Szerződés értelmezésénél nem annyira a használt kifejezések betűszerinti értelme, mint inkább a szerződő felek akarata irányadó. Kétség esetében azt kell a felek akaratának tartani, ami tekintettel az eset körülményeire és az élet felfogására, a méltányosságnak leginkább megfelel. Az adósnak úgy keli kötelezettségét teljesítenie, amint azt, tekintettel az eset körülményeire és az élet felfogására, a jóhiszeműség és méltányosság megkívánja. Kétségtelen tehát ezekből, hogy a szerződő felek egyikére sem hárítható terhesebb kötelezettség, mint amelyre azoknak akarata irányult.