Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVII. kötet (Budapest, 1925)

46 Hiteljogi Döntvénytár. (Kúria 1925 ápr. 15. P. VII. 5636/1924. sz.) Indokok: A felperes 1916. évi október hó 18-án 200 dollár akkori értéke fejében 1598 magyar koronát fizetett le az alperesnek és megbízta őt azzal, hogy mint pénzintézet utaljon át a felperesnek New Yorkban lakó fia részére 200 dollárt. Alperes a 200 dollár megszerzése s annak átutalása céljából a volt OsztrákMagyar Bankhoz fordult, hogy ez a Bank az alperes dollárigénylésének helyt is adott, a 200 dollárnak a felperes fia részére Amerikába való átutalás azonban az alperes hibáján kívül elmaradt. Felperes keresete arra irányul, hogy köteleztessék alperes a fentebb megjelelt 200 dollárnak a felperes részére effektíve kiszolgáltatására azon az alapon, hogy felperes ezeket a dollárokat alperestől megvette. Ez a kereseti jogalap azonban a perbeli tényállás adataiból a peres felek ügyleti akarátának szemmeltartásával meg nem állapítható. A felek között joghatályosan nem jöhet létre más ügylet, mint amelyet ők maguk létesíteni kívántak; felperesnek az ügyleti akarata nem az volt, hogy a 200 dollár árfolyam értékének kifizetése ellenében magának szerezzen 200 dollárt, amire neki, mint budapesti cégnek, szüksége sem volt, hanem csupán az, hogy az alperes közbenjöttével az Amerikában lakó fiának juttassa el a kérdéses 200 dollárt s hogy ebben a tekintetben az alperes ügyleti akarata felperesével teljesen egyező volt, nem lehet kétséges, szemben azzal, hogy alperes a 200 dollárnak a megbízáshoz képest leendő átutalása iránt a legcélravezetőbbnek mutatkozó módon, késedelem nélkül intézkedett. Teljesen téves tehát az a jogi érvelés, hogy a peres felek egymásközti viszonyában kétrendbeli ügylet jött létre és pedig egyrészt a 200 dollár iránti vételügylet s másrészt az annak Amerikába leendő folyósításával való megbízást tárgyazó ügylet. A felperesnek semmi szüksége sem volt arra, hogy azt a 200 dollárt, amelyet az Amerikában tartózkodó fiának akart juttatni, előbb itt, Budapesten, a maga számára megvegye, mert ezt a célt a közismert nemzetközi bankforgalom igénybevételével, külön vételi ügylet nélkül is egyszerű átutalás ütján megvalósíthatta s így a fennforgó esetben nem is vételi ügylettel kombinált megbízási ügyletről, hanem egyszerű bankátutalásról lehet csak szó. S minthogy vélelügylet hiányában semmiféle jogszerű alapja nincs annak, hogy az a 200 dollár, melyet a volt Osztrák-Magyar Bank, az alperes kiigényléséhez képest folyósított, a felperes tulajdonaként ismertessék el, a fellebbezési bíróság ennek a kereseti igénynek elutasításával anyagi jogszabályt nem sértett. Annak, hogy az átutalás az alperes hibáján kívül lebonyolítható nem volt, jogszerű folyománya csak az eredeti állapot visszaállítása lehet, vagyis az, hogy az alperes visszatérítse fel-