Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVII. kötet (Budapest, 1925)

Hiteljogi Döntvénytár. 41 Indokok: A tényállás szerint alperes a felperesnek 1921 augusztus 30-án Bécsben feladott és Pápára irányított vasúti küldeményéből az alperesi vasút vonalán 44,831 25 osztrák korona értékű árúja elveszéséből származott és a felperes által a VÜSz. 99. és 100. §-ának rendelkezéséhe'z képest alperesnél bejelentett kárának a VÜSz. 88. §-a értelmében leendő megtérítéséül — a 44,831*25 osztrák koronányi kárának elismerésével — 1923 június 26-án 14,196 magyar koronát kiutal, s felperes ezt az összeget 1923 július 3-án felvette. Felperes keresete alperesnek az osztrák koronának az árú feladása és a kártalanítási összeg kézhez vétele napján volt árfolyam különbözetének a magyar koronának a kártalanítási összegnek kézhezvétele napján volt árfolyamon történt átszámítása után jelentkező és a felvett magyar koronányi összeg levonásával 1.133,911*96 magyar koronát kitevő összegben s járulékaiban leendő marasztalására irányul. Felperesnek az osztrák koronának a jelzett időpontokkor volt árfolyam különbözetére, vagyis az osztrák korona értékcsökkenése folytán előállott kárára alapított keresete lényegileg a 44,831 "25 osztrák koronányi kárösszegnek a valorizációjára irányuló követelés. A készpénzkövetelés valorizációjának alapfeltélele az, hogy az adós az esedékessé vált követelés megfizetése körül vétkes késedelemben legyen. A felperes az alperes vétkes fizetési késedelméül azt jelölte meg és a fellebbezési bíróság ítéletében azon az alapon állapította meg az alperes vétkességét, hogy alperes a VÜSz. 99. §-ának 4. pontjában foglalt azzal a rendelkezéssel szemben, hogy «a vasút az igényeket lehető sürgősséggel köteles megvizsgálni)) a felperes nyomban bejelentett igényét csak 1923 június 26-án, tehát az árú elveszésétől számított 23 hónap eltelte után, intézte el és ezt a késedelmét nem igazolta. Ez a körülmény azonban nem alkalmas az alperesnek a valorizáció alapján szolgálható vétkes késedelmének megállapítására. A VÜSz. 99. §-ának 3. pontja értelmében ugyanis a fuvarozás tárgyát képezett árú elveszése miatt követelt kárpótlásnak bíróságon kívüli érvényesítése esetén az elveszett árú értékéről szóló igazolványt is tartozik az igényjogosult a felszólamláshoz csatolni avégből, hogy a kártérítésre köteles vasúinak módja és alkalma legyen a követelt kárösszeg helyes felszámílásáról meggyőződést szerezni, következőleg mindaddig, amíg a felperes kárkövetelésének összegszerű helyességét igazoló számlát vagy egyéb adatot alperesnek be nem mutatja, alperes a követelt kárösszeg megfizetésében egyáltalán nem késedelmes. Már pedig nem vitás az, hogy felperes az árúk elveszésekor kárát alperesnél bejelentelte ugyan, az árú elveszésének, valamint a kár összegének igazolására szolgáló adatokat azonban csak jóval később — alperesnek felhívására — küldte be. E szerint tehát alperesnek a felperes által keresete jogalapjául felhozott fizetési késedelme pusztán a felperesnek abbeli mulasztására vezethető vissza,