Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVII. kötet (Budapest, 1925)

Hiteljogi Döntvénytár. 37 A kereseti ügylet a tényállás szerint ugyanis magyar területen levő árú tekintetében létesült, ott is volt a magyar koronában megállapított vételár ellenében lebonyolítandó, tehát a magyar koronában járó előleg fejében megfelelő értékű cseh koronában teljesített fizetésnek az ügylet meghiúsulta folytán való visszatérítése külön kifejezett kikötés hiányában nem követelhető a teljesítés helyén folyamatos pénztől eltérő valóságos cseh koronában. Egyébként adott esetben nem is alkalmazhatók az előbbi állapotba visszahelyezés esetén irányadó jogszabályok, mert a felek jogügylete mindkét részről törvénybe ütközőnek minősül, már pedig kétoldalú turpitudo esetén a bíróság szabad megítélésétől függ, hogy adott esetben a kölcsönös szolgáltatásokat tekintve, valamelyik fél részéről jogtalan gazdagodás jelentkezik-e s a méltányosság szabályaihoz képest milv mérvű visszatérítésre tarthat számot a másik fél? Nem sért tehát irányadó anyagi jogszabályt a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy az adott előlegnek az aránytalanul emelkedett értékű valóságos cseh koronában visszatérítésére irányuló kérelmet elutasította. De az alperesnek a kereset teljes elutasítása iránt előterjesztett kérelme is alaptalan, mert visszatérítési kötelezettségének a letéti kérvényében foglaltakkal nem telt eleget. Ugyanis az alperes saját vallomásában foglalt beismeréséből kitűnik, hogy mihelyt meggyőződött a felperes arról, hogy az alperestől vásárolt bort az alperes Tizlettársától nem kaphatja meg, az alperest nyomban értesítette erről és az előleget visszakövetelte. A csatolt per irataiból kiderül, hogy az ügylet meghiúsultából folyó kárigénye iránt a borkészlet birtokában levő G. S., az alperes üzlettársa ellen a keresetet már 1920 február 20-án megindította. Tehát ezt megelőzőleg, alig pár héttel az ügyletkötés után kellett az alperes értesítésének megtörténnie, ami maga után vonta az alperesnek a kapott vételárrészlet visszatérítésére vonatkozó kötelezettségét s ennek elmulasztásával beállt a késedelme is, következőleg, ez időponttól fogva felelős a kapott előleg akkori magyar korona egyenértékében beállt értékcsökkenésért. A több, mint két évvel később változatlan összegben felkínált visszatérítés s ennek letétbehelyezése tehát nem vehető kötelezettsége kiegyenlítésének. A jelen gazdasági helyzetben a hitelező, amennyiben az reá nézve jogsérelemmel nem jár, a felajánlott részfizetést is köteles a nagyobb károsodás elhárítása végett elfogadni, minthogy pedig adott esetben mi akadálya sem volt annak, hogy a felperes további igényei fenntartásával felvegye a részére kiutalt letétet, helyesen vette számba a fellebbezési bíróság résztörlesztésként a letett összeget.