Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVII. kötet (Budapest, 1925)

16 Hiteljogi Döntvénytár. már 1920 szept. végétől kezdve a szerződéstől elállottnak tekinthette, a mindkét fél elállása folytán már megszűntnek tekintendő szerződés teljesítésére irányzott keresetet elutasító fellebbezési bírósági ítélet ezeknél fogva anyagjogi szabályt nem sért. A felek közötti szerződésnek a fenti módon történt megszűnése folytán azonban anyagi jog szerint az előbbi állapot visszaállításának van helye. Ebből folyólag alperes az általa még 4918 decemberben felvett 6813 K 60 f vételárat felperesnek erre irányzott kifejezett kérelem hiányában is visszatéríteni tartozik és pedig az 1920 szept. 30-iki értékben, olyan értékben t. i., amennyivel a 6813 K 60 f 1920 szept. 30-án bírt, amikor t. i. felperesnek az előbbi állapot visszaállításához és így a 6813 K 60 f visszafizetéséhez való igénye már megnyílt. Mert az előbbi állapot helyreállítottnak csak akkor tekinthető — ha felperes az alperes által jogtalanul visszatartott pénzének ahhoz az értékéhez jut —- amelylyel az az igény megnyílta időpontjában bírt. = Aggályos. Vétel. Cselekvények hatálya. 17. A vevő az eladó elállásáról értesítettnek tekintendő azzal, hogy a vevő által az átvételre ismételten kért halasztások után neki küldött kisebb vételárat az eladó visszaküldte. (Kúria 1924 ápr. 29. P. II. 2088/1923. sz.) Indokok: A tényállás szerint felperes 1917 november elején alperestől 60 hl fehér- és 60 hl vörösbort vásárolt hl-ként 400 K-ért, nevezettnek foglalóul 200 K-t adott; kötelezte magát, hogy a megvett bort 1917. év karácsonyáig elszállíttatja és a vételárat kifizeti, ha ezt nem tenné, a foglalót elveszti. Tényállásként van megállapítva az is, hogy alperes a felperes kérelmére a bor átvételére ismételten halasztást adott; ezek elteltével felperes alperesnek 30,000 K-t küldött azzal, hogy a bort a következő héten hl-ként 340 K-ért átveszi; alperes azonban a jelzett összeget felperesnek visszaküldte. Minthogy az ügylettől a KT. 352. és 354. §-ai szerint való elállási jog gyakorlása és erről a másik félnek az értesítése alakszerűséghez nincsen kötve, amikor felperes a megvett árú átvételére és a vételár kifizetésére ismételten kért és kapott halasztás után a vételárat a szerződésben foglalt megállapodástól eltérően alacsonyabb összegben kívánta megállapítani és ennek megfelelő összeget küldött alperesnek, aki azt visszaküldte, felperes nem lehetett kétségben aziránt, hogy alperes az ügylettől való elállást választotta, amiről felperes a pénz visszaküldésével értesítettnek tekintendő; amiből folyólag alperes jogosítva volt a foglalót megtartani.